Fiat Punto 1.4 Dynamic: Új arc, új szív

A hatalmas fényszórók mögött az oldalnézet változatlan maradtA szerző felvételeiAz Unót felváltó torinói kiskocsi 1994-ben a lehető leghatásosabb módon debütált: a következő év autójává választották. Azóta több mint ötmillió példányt adtak el belőle, és karrierje máig töretlen. Idén immár harmadik nemzedéke jelent meg az autópiacokon, a korábbihoz képest nem igazán lényeges külső változásokkal, viszont néhány figyelemre méltó új motorral. Ezek egyike volt annak a kocsinak az erőforrása is, amellyel november utolsó napjaiban köthettünk közelebbi ismeretséget.

ALAKTAN

A külalak, mint említettük, nem sokat változott, az a kevés azonban nagyon látszik. A teljesen új maszk sokkal felnőttesebbé tette az autót: ekkora fényszórók már egy középkategóriáson sem vesznének el, a lökhárító alatt ásító hatalmas légnyelőnyílásokat pedig akár egy sportkocsi is megirigyelhetné. A tesztelt háromajtós karosszériaváltozat most is sportosabb, dinamikusabb fazonú, mint az ötajtós, de az előző generációhoz képest a maszkon kívül is változott valamicskét. Az eddig leginkább késpengére emlékeztető hátsó lámpatestek például alul kiszélesedve valósággal beleharapnak a harmadik ajtó bádogfelületébe, s hogy az utóbbi még kevésbé legyen egyhangú, megjelent rajta a Fiat kör alakú márkaemblémája is.

KOMFORT, SZERELTSÉG, TÉRKĺNÁLAT

A szériatartozékként szerelt rádió szépen belesimul a műszerfalba E fejezetet az elülső ülések dicséretével kell kezdenünk: a két kitűnően tömött fotel valósággal körülöleli a testet, a vezetőét ráadásul magasságszabályozóval és deréktámasszal is ellátták. Hátul csaknem sima ülőlapú, alul és felül is aszimmetrikusan osztott kapanét találunk, három egyenrangú fejtámlával. Mivel a kocsi 4 cm-rel megnyúlt, s a méretnövekedést nem a csomagtér bővítésére fordították (ez alapméretben megmaradt 264 literesnek), a hátul ülők lábai valamivel szabadabban mozoghatnak. Az oda történő beszálláshoz egyébként semmiféle igényes tornamutatványra nincs szükség: az elülső ülések kibiztosítása és előrecsúsztatása a legtöbb háromajtós kocsihoz hasonlóan itt is félkezes művelet, s utána már csak egy jó nagyot kell lépni. A műszerfal, mint a képen is látható, megmaradt olyannak, amilyen volt: felül szépen belesimul a standardnak számító autórádió, amely harmonikus egységet alkot a szellőzőrácsokkal. A nyomógombok sora könnyen áttekinthető, de az elektromos elülső ablakemelőkét már igazán átrakhatták volna valami logikusabb helyre, mondjuk a könyöktámlákba. Még egy emelettel lejjebb az 58 500 koronáért megrendelhető kétzónás automata klímaberendezés kezelőpultjára bukkantunk, s ha már az extráknál tartunk, a Tempomat sem hiányzott (13 000 korona). Az oldal- és függönylégzsákok szintén az opciós listáról kerültek a kocsiba (13-13 ezer korona). Mindez, még néhány feláras kellékkel együtt 579 800 koronára tornázta fel az autó 445 900 koronás alapárát. A tesztelt középső Dynamic komfortfokozat egyébként ABS-t, két frontlégzsákot, kétfokozatú elektromos kormányrásegítőt, állítható magasságú volánt, elülső ködlámpákat, fedélzeti számítógépet és távirányítású központi zárat tartalmaz standard szereltség gyanánt. Befejezésül idekívánkozik még, hogy az új Punto alighanem kategóriabajnok maradt a kisebb pakolóhelyek számát illetően: csak a műszerfal tetején hármat találunk belőlük, és akkor még nem említettük a kétrészes széles ajtózsebeket vagy az elülső ülések oldalán kialakított „füleket”.

MOTOR, MEGHAJTÁS, MENETTULAJDONSÁGOK

Hátra nem túl nehéz a beszállás, a lábtér 4 cm-rel nagyobbAz olasz kiskocsi harmadik nemzedéke, mint már utaltunk rá, a motorizáció terén hozott igazán újat; egyebek között a tesztkocsinkban dolgozó 1368 cm3-es, 16 szelepes benzinmotort. Legnagyobb teljesítménye 70 kW (95 LE), csúcsnyomatéka 128 Nm (4500 min-1); mindez tiszteletet parancsoló 178 km/órás végsebességhez és imponáló 9,9 másodperces gyorsuláshoz elég. Az ötfokozatú kézi váltó már az elődnél is rövid, pontosan vezetett pályákon dolgozott, s e kellemes tulajdonságai hiánytalanul megmaradtak. A gyártó által megadott átlagfogyasztás (városban 7,8, országúton 5,1, vegyes forgalomban 6,1 liter 100 kilométerenként) a 95 lóerő jelentette állandó kísértés hatására nehezen tartható, de ez pusztán önfegyelem kérdése. A menettulajdonságok nagyon jók: a kocsi meglepően sokáig semlegesen viselkedik a kanyarokban, s ha ezt a sebességhatárt tudatosan túllépjük, szinte patikamérlegen adagolhatjuk az ellenőrzött csúszás fokozatait.

ZÁRSZÓ HELYETT

Hogy az új Punto háromajtós változata most még többet nyújthat a dinamikus életvitelű fiataloknak és családoknak, az jórészt éppen a frissen munkába állított 1,4-es motornak köszönhető. Mert nemcsak arról van szó, hogy majdnem pontos számtani középarányossal sikerült egy mély teljesítménybeli szakadék (80–130 LE) áthidalása. Hanem arról is – sőt elsősorban arról –, hogy ez pénzben kifejezve még a középaránynál is kevesebbet, tehát reális és megfizethető összeget jelent. Vas Gyula