Elsők között ülhettünk a vadonatúj Renault Captur volánja mögé

Szép, feltűnő, látványos.

A sikeres autóra szóló recept a Renault felfogásában roppant egyszerű. 2013-tól másfél millió embert győzött meg, ami fantasztikus eredmény. Az új generáció összeállításához használt alapanyagok tehát többé-kevésbé ismertek. De azt, hogy milyen is valójában a francia újdonság, Athénban voltunk kipróbálni.

A Captur egyébként nem más, mint egy felduzzasztott és megemelt Clio, amely mindehhez még nagyobb kerekeket is kapott. A francia márka formatervezői viszont olyan ügyesen átrajzolták a formáit, hogy sokkal jobban néz ki. A vadonatúj változata most érkezik a piacra modern technikával, motorokkal és hamarosan már hibridmeghajtással is. Az újdonság nemcsak látszatra nőtt meg, hanem a valóságban is. Az utastérben lényegesen több hely van, a csomagtér is 81 literrel bővült, aminek köszönhetően össztérfogata elérte az 536 litert – feltéve, ha eltávolítjuk a csomagtér dupla padlóját. A méretbeli különbség valóban érezhető a járgányban.

Puha és tágas

A Captur – bár megnőtt – még mindig egy kicsi, szimpatikus SUV, amely nem akar fölöslegesen terepjáróra játszani, épp ellenkezőleg: a francia eleganciára helyezi a hangsúlyt. S ez így van jól, ugyanis az új Captur nekem személy szerint kívül-belül nagyon bejött. A legjelentősebb változásokat az elülső sorban utazók fogják észrevenni. A felhasznált műanyagok túlnyomó többsége puhított, az ajtók és a műszerfal egyes részei kárpitozott elemeket is kaptak. Innen sem hiányzik az úgynevezett repülő középkonzol, a holmik elpakolására szolgáló rekeszek össztérfogata pedig eléri a 27 litert. Tehát van hova eltenni a mobiltelefont, csak épp például a legújabb iPhone nem fér be a mobiltelefonnak elkülönített rekeszbe. Nem hiányzik a sofőr melletti ülés előtt található fiók, amely a kesztyűtartót hivatott helyettesíteni. A fiókba sok minden elfér, de csak addig ötletes ez a megoldás, míg valaki nem ül az anyósülésre – a fiók kinyitásával az utas térdei miatt gondok lesznek. Pontosabban: a fiókot csak addig húzzák ki, ameddig az utas térde ér, tehát esete válogatja.

A volán mögött ülve egyébként nagyon jó a kilátás, és összesítve: a Capturban jó ülni, hála a kényelmes üléseknek. A műszeregység már lehet digitális is, egy ideig viszont eltart, amíg megjeleníthető lesz rajta a navigáció. Az Infotainment rendszer táblagépe áttekinthető, szép grafikával rendelkezik, ám mivel abszolút újdonságról van szó, minimum fél óra kell az ismerkedésre. Persze az alapfunkciók kezelését és beállítását gyorsan megtalálják, az idő inkább arra kell, hogy otthonosan tudjanak mozogni a rendszerben.

Ami a technológiát illeti, a Clio nem igazán irigykedhet, a Captur ugyanis plusz-mínusz ugyanazt a technológiát kapta. Például 360 fokos parkolókamerát, adaptív sebességtartót, számos, vezetést elősegítő rendszert, Stop&Go funkciót, amely képes önállóan teljesen leállítani és újraindítani az autót – ennek főleg forgalmi dugókban fogják hasznát venni. Amiben viszont különbözik a Cliótól, az az Easy Pilot rendszer, amely a sofőr beavatkozása nélkül is a sávban tartja az autót. Autópályán, ha jól láthatóak a sávok, megbízhatóan működik a rendszer, csak épp mindig a sáv szélére vezérli az autót, ami kanyarokban nagyobb sebességnél lehet kissé ijesztő. Én személy szerint azokat a rendszereket kedvelem, amelyek a sáv közepén tudják tartani az autót. Az Easy Pilot viszont csak abban az esetben működik, ha az autóban automata hétfokozatos sebességváltó van. A tesztelés során csak a Paris Initiale felszereltségi szinttel rendelkező autókban volt automata váltó, s mivel ez a kínálat csúcsát képező felszereltségi szint a Captur esetében Szlovákiában nem lesz elérhető, a lehető legkevesebb időt próbáltam a volánja mögött tölteni. Amit viszont megtapasztaltam, s ezen a téren le a kalappal, az automata meglepően jól működik a Capturban. Tán még akkor is az automatát választanám, ha a manuális váltóval nagyobb élmény volt vezetni. Nem kizárt,hogy már túl kényelmes vagyok.

Volán mögött

A tesztelt járgányok az 1,3 literes négyhengeres TCE erőforrással voltak felszerelve, amely 96 kW (130 LE) teljesítménnyel rendelkezett, mindez manuális sebességváltóval kombinálva. Tény, hogy ez a motor 2000 fordulatig aránylag lomha, amint viszont átlépi ezt a határt, feléled és aztán már teljesen más élmény vezetni. A manuális váltó is nagyon jól működik, 130 km/órás sebességnél 2500 fordulaton dolgozik a motor. Sztrádán egyébként olyan átlagos, nem túl izgalmas autó benyomását kelti. Mármint elvisz az A pontról a B-be, de úgy körülbelül ennyi. Országúton, kanyargós, dombos utakon viszont különösen élmény volt vezetni. A futómű merevre van állítva, s a karosszéria sem dől be különösebben az élesebb kanyarokban, így az autó megőrzi stabilitását.

Első választás is lehet

A Captur mintha minden pozitívumát megőrizte volna, s ami jelenleg a nagyközönség előtt tán az egyik legfontosabb szempont, nagyon jól néz ki. Megnőtt, így már azt is el tudom képzelni, hogy a második családi autó helyett könnyen átveszi az első szerepét, hiszen egy kisebb család hétköznapi igényeinek teljesen megfelel, sőt, még egy nyaraláson sem fog csalódást okozni. Ki tudja, idővel lehet, megérjük azt is, hogy a szegmens első helyéről átugrik a Renaultban is az első helyre. A márka piaceladási elsőbbségét ugyanis rendületlenül a Clio őrzi, s a helyét nem igazán akarja átadni, így még érdekes testvérharcnak lehetünk majd a szemtanúi.