„Bátorságpróba volt, méghozzá éjszaka”

(Nevetés) Nem tudom! Ugyanis amikor úgy éreztem, tényleg most hajtok a leggyorsabban életemben – afféle „bátorságpróba” volt egy hosszú, egyenes útszakaszon, méghozzá éjszaka –, éppen rossz volt a kocsi sebességmérője...

Milyen kocsi volt?

A férjem Volvója.

Melyik az álmai autója és milyen kocsit szeretne a realitások szintjén?

Ez a kettő nálam szerencsésen egybeesik, mivel a legjobban a Peugeot-k tetszenek, a 206-ostól egészen a 607-esig. Egy kis 206-os tökéletesen megfelelne, mert sokat utazom – haza, Zselízre, a nővéremhez Esztergomba, a budapesti előadásokra –, és nem kunyerálhatom mindig el a férjem kocsiját. Főleg a pesti előadások után lenne nagyon jó, ha még este hazajöhetnék, de ez csak autóval lenne lehetséges.

(Nevetés) Sajnos, még nem, pedig már úgy vágyom rá! Egyszerűen nem akarnak megállítani...

Nyűg, kötelesség vagy szórakozás az Ön számára a vezetés?

Kikapcsolódás! Ezen egyébként magam is meglepődtem, mert ismerem magam és tudom, hogy kritikus helyzetekben néha kapkodva, sőt hisztérikusan reagálok. A volán mögött azonban kifelezetten ellazulok; túlzás nélkül azt is mondhatom, ott hogy pihenek, relaxálok, „stresszmentesítem” magam a leghatékonyabban.

Mit tenne, ha defektet kapna az országúton? Elő a szerszámokkal, és gyerünk?

Ó, dehogy! Megállítanám az első kollégát... (v)