Autóvásárlás külföldön? Nem biztos, hogy megéri!

A hazai autópiac kínálata ma már gyakorlatilag ugyanolyan gazdag, mint Európa bármely más országában. Ennek ellenére továbbra is vannak és lesznek olyanok, akik külföldre indulnak kocsit vásárolni, bízva az ottani autóbazárok sokszor valóban jutányos áraiban. Nekik viszont feltétlenül tudniuk kell, hogyan történik – és főleg mennyibe kerül – egy külföldről behozott új vagy használt személygépkocsi itthoni nyilvántartásba vétele; az alábbiakban erről olvashatnak rövid összefoglalót.

A fizetnivalók első tétele a vám, amely akkor a legalacsonyabb, ha a gépkocsit valamelyik EU-tagországból hozzuk be. A következő lépés a műszaki vizsga, amelyért benzines, dízelmotoros és gázüzemű kocsi esetében ugyanebben a sorrendben 395, 440 és 550 koronát kell fizetni. Ha a benzin- vagy gázmotoros kocsi katalizátorral is fel van szerelve, vizsgáztatása 685, illetve 780 koronába kerül. A vizsga úgynevezett adminisztratív illetékei egységesen 155 koronát tesznek ki. A műszaki vizsgára azért van szükség, mert csak annak (pozitív) eredményét mellékelve nyújthatjuk be a kérvényt a lakóhelyünk szerinti járási hivatalhoz, a gépkocsi nyilvántartásba vétele végett. Az itt fizetendő illetékeket táblázatunk tartalmazza, amelyből az is kitűnik, hogy minél öregebb járművet hoztunk be, annál többet kell fizetnünk, hogy műszaki igazolványát, illetve forgalmi engedélyét megkaphassunk. A törvényhozóknak ezzel bevallottan az volt a céljuk, hogy előnytelenné tegyék az öreg autók behozatalát, mivel a hazai gépkocsipark átlagos életkora enélkül is riasztóan magas.

Alapvetően fontos tudnivaló viszont, hogy az eddig elmondottak csak olyan személygépkocsikra érvényesek, amelyeket 1996-ban vagy annál később gyártottak. Ezeknél a járműveknél ugyanis nem kell külön megvizsgálni, hogy megfelelnek a jelenleg érvényben lévő, Szlovákia által is elfogadott nemzetközi műszaki szabványoknak, míg a régebbi évjáratúaknál igen. A kötelezettség természetesen a kocsit behozó személyre hárul, akinek az állami homologizációs vizsgaközpontok valamelyikében kell bizonyítványt szereznie arról, hogy a jármű három lényeges pontban – fékrendszer, zajszint, károsanyag-kibocsátás – megfelel az említett előírásoknak. Az ilyen vizsgára egyrészt sokat kell várni, másrészt drága, nem is beszélve arról, hogy kimenetele teljesen bizonytalan. Márpedig ha a kocsi itt elbukik, utána – legalábbis törvényesen – semmilyen lehetőségünk nem marad, hogy forgalmi engedélyt kapjunk rá; legfeljebb alkatrésznek adhatjuk el, hogy veszteségünk kisebb legyen.

Rendkívüli módon megnehezítheti még a kocsi nyilvántartásba vételét, ha gyártási évszáma nem olvasható. Ekkor ugyanis megint csak behozója köteles megállapítani a gyártás évét, amire két lehetősége kínálkozik. Az egyik: kérvényt nyújt be a szóban forgó márka szlovákiai importőréhez, aki viszont – ezt nyíltan meg kell mondanunk – nem szokott örülni az ilyesminek. Az ő célja ugyanis nem a használt autók behozatalának megkönnyítése, hanem éppen ellenkezőleg, új gépkocsik eladása. A másik: a kérelmező közvetlenül a gyártóhoz fordul, természetesen az illető állam nyelvén. A fentiekhez hasonló okok miatt azonban senki nem garantálhatja, hogy onnan válasz is érkezik.

Összegzésképpen tehát azt tanácsolhatjuk a személygépkocsit behozni szándékozóknak, hogy igyekezzenek minél „fiatalabb” járművet választani. Az 1996-os határt pedig mindenképpen érdemes betartani; ellenkező esetben tovább növelné a költségeket a homologizációs vizsga tízezres nagyságrendű illetéke, nem is beszélve arról, hogy ezen a vizsgán mintegy 50:50 százalékos a siker és a kudarc esélye.

A gépkocsi életkora Illeték (korona)

0–6 hónap 2000,-

0,5–3 év 10 000,-

3–4 év 20 000,-

4–5 év 30 000,-

5–6 év 40 000,-

6 év felett 50 000,-