A győztes csapat útinaplójából

„A második szakasz a francia tengerparton vezetett, és Cannes-hoz közeledve már sejtetni engedték a rendezők, hogy valamilyen különleges, nem igazán autós feladat (is) vár ránk. Igazuk lett: Chuck Norris aláírását kellett megkeresnünk a város főterén…”„A marokkói szakaszokat abszolválva értük el a Nyugat-Szahara határán fekvő Smara városkát. Itt éjszakáztunk; talán nem is tudta mindenki közülünk, hogy a Csillagok háborúja forgatásának egyik helyszínén.”„A mauretániai határ felé haladunk – valamennyien egyetlen útvonalon, mert az egész környék alá van aknázva. A határon soha nem tapasztalt biztonsági intézkedések fogadnak, amelyek következtében minden autó ellenőrzése csaknem egy óráig tartott. Ezért később e szakasz eredményeit törölték – a mi legnagyobb bánatunkra, mert egyedüliként abszolváltunk időn belül minden résztávot.”„Mauretánia fővárosában fél nap pihenő várt bennünket – emberre és technikára nagyon ráfért. Még ennél is kellemesebb meglepetés volt megtapasztalni, menynyire örülnek a hazaiak, hogy a ››mi‹‹ ralink nem az idei Dakar sorsára jutott! Maga a miniszterelnök fogadott bennünket, és innentől kezdve a hadsereg alakulatai biztosították zavartalan áthaladásunkat az országon.”

„A határon már Mali, tehát a cél felé fordulhatnánk – Bamako ennek az országnak a fővárosa –, de a szervezők még egy meglepetésben részesítettek bennünket. Rövid kitérőre nyugat felé terelték a mezőnyt, és ezen a szakaszon a nemrég erre járt ››dakaros‹‹ versenyzők nyomait szánták a legfőbb navigátorainknak. Igen ám, de Dakar – nem volt, így nyomok sem, ezért legtöbbünk számára ez a homokdűnékkel és mély, kanyonszerű szorosokkal tagolt ismeretlen szakasz volt az egész verseny legnagyobb próbatétele.”

„Végre Maliban vagyunk. Már csak 7 ellenőrző pont a Niger partján, és – BAMAKO! Ahová valamennyien szerencsésen megérkeztünk, és ahol immár harmadszor vehettük át a verseny győzteseinek járó díjat…”

„Visszafelé – Guineán és Szenegálon keresztül egészen a marokkói Tanger kikötőjéig – már természetesen ››utazótempóban‹‹ haladtunk, így alkalmunk volt megfigyelni a helyi autósok szokásait is. A legmegdöbbentőbb volt számunkra, hogy nem világítanak. Vaksötétben sem! Ha valaki szembejön, kölcsönösen villantanak egyet a bal oldali irányjelzővel – ennyi. Jobbik esetben a reflektorral is. Lelkesedésük leírhatatlan volt, amikor mi erre a 6 kiegészítő reflektort is beleszámítva összesen 8 fényszóró felvillantásával válaszoltunk…”

„Minden jó, ha jó a vége! Tangerben még elcsíptünk két jegyet a másnap Franciaországba induló hajóra. Következett 36 óra lustálkodás a tengeren, majd újabb 22 óra vezetés hazáig – de már civilizált körülmények között…”

Juraj Ulrich, Daniela Ulrichová