1. Milyen állapotban van az akkumulátorunk?

Ha nem napi rendszerességgel használjuk autónkat, már egy hidegebb őszi reggelen könnyen megeshet velünk, hogy elfordítjuk az indítókulcsot, és az ellenőrző lámpák hunyorgásán kívül semmi más nem történik. Főleg akkor számíthatunk ilyesmire, ha akkumulátorunk, úgymond, már megette a kenyere javát. Mert a hiba ilyenkor szinte biztos, hogy az aksiban keresendő; hogyan lehet megelőzni, vagy minimálisra csökkenteni a kockázatát?

Kezdjük azzal, hogy ha pl. használtan vásároltuk a kocsit, azt sem tudhatjuk pontosan, milyen öreg az akkumulátor. Ennek megállapításában segít a káva hátsó lapján található kód, amelynek első három számjegye a gyártási év, illetve hónap. A „013” tehát azt jelenti, hogy az aksi 2001 márciusában készült.

A telep ellenőrzésének legegyszerűbb, otthon is könnyen elvégezhető módja az elektrolit tisztaságának vizsgálata. Minden cellából külön-külön szívjunk tele egy közönséges gyógyszertári csepegtetőt; ha a folyadék tiszta, nincs baj. Ha viszont szennyezett, feketés árnyalatú, ez szétmart lemezekről tanúskodik, és az aksi egy reggeli hidegindításkor minden előzetes figyelmeztetés nélkül bemondhatja az unalmast. Figyelem! Egy sima feszültségmérés szinte semmit nem árul el az akkumulátor tényleges állapotáról, mert 12 V feszültséget terheletlenül az élettartama legvégén járó telep is képes szolgáltatni. Ilyen mérésből legfeljebb az tudhatjuk meg, ha egy vagy több cella teljesen zárlatos (a mérő ekkor 10, 8… V körüli értékeket mutat), ami azonban meglehetősen ritka eset. A legcélszerűbb tehát szervizbe vinni az autót, ahol az elektrolit sűrűségének megmérésével és más mérési módszerekkel nemcsak az akkumulátor elhaszálódottságának fokát tudják pontosan megállapítani, hanem a töltőrendszer működését is ellenőrzik.

Ha újabb típusú, karbantartást nem igénylő akkumulátorunk van, azon nincs mit piszkálni, sőt nem is szabad. A régebbi telepeknél azonban rendszeresen ellenőriznünk kell az elektrolit szintjét, hogy az minden cellában a MIN és a MAX – esetleg a színnel jelzett – értékek között legyen. Az esetleges utántöltést mindig desztillált vagy ásványmentes (demineralizált) vízzel végezzük, és közben ügyeljünk arra, hogy a cellákba a legkisebb szennyeződés se kerüljön. Ha gyakran van szükség utántöltésre, valami baj van a kocsi elektromos töltőrendszerével, leggyakrabban a feszültségszabályozóval. Egyedüli segítség a szakszerviz, mégpedig lehetőleg minél előbb.

Ha kocsinkat ősszel és télen ritkábban használjuk, az akkumulátor rendszeres külső töltése elengedhetetlen. Heti 1 alkalommal megtett 30-40 kilométer esetén ugyanis nagyobb az áramfogyasztás, mint az utántöltés: az indítás(oka)t követően világítanunk és fűtenünk kell, használjuk a szélvédő fűtőspirálját, gyakrabban működnek a ködlámpák, az ablaktörlők. Az ilyen autó aksiját tehát legkésőbb december közepén akkor is tegyük töltőre, ha most 100 százalékos állapotban várja a hideg napokat.

(Következik: A gépkocsi „testnedvei”)