Aranyos eszelény – már a kajszin is

A lárváik csak fonnyadó, bomló növényrészekben képesek kifejlődni, így a nőstény bogaraknak kell gondoskodni a megfelelő éléskamráról. Fondorlatosan elrágják a növényrészek szállítóedény-nyalábjait a levélnyélben, a hajtásban, vagy a gyümölcskocsányban, így gondoskodva a megfelelően előkészített táplálékról, amibe aztán lerakják tojásaikat.

A fejlődő gyümölcsök nehezebben lankaszthatók, mint a hajtások és a levelek, ezért az aranyos eszelény (Rhynchites auratus), legalábbis az utóbbi időkben, a monília gomba segítségét is igénybe veszi a gyümölcshús előemésztésére. Ezt most igazán könnyen teheti, mert a csonthéjas gyümölcsfáink csaknem mindegyike egyre súlyosabb mértékben fertőződik moníliával.

A bogár a lárvái érdekében az egészséges gyümölcsökbe tövig fúrja az ormányát, ezzel utat nyitva a gomba fertőzésének. A nőstényenként fúrt lyukak száma messze meghaladja azt a mértéket., hogy a tevékenység csupán a bogár úgynevezett érési táplálkozását szolgálja, illetve a száraz és meleg tavaszi időszakban a vízvesztését pótolja. Nyilvánvalóan a kórokozó gomba terjedését szolgálja, mert az első moníliás, barnuló és penészpárnákat hordó gyümölcsök megjelenésével a nőstény aranyos eszelények előszeretettel azokat keresik meg, és a még zöld részbe rakják le tojásaikat. Sem a tojásokat, sem később a kikelt lárvákat nem károsítja a gyümölcsöt elpusztító monília gomba.

Az ormányos által befúrt lyuk alján fekvő tojásból 7–10 nap múltán kelnek ki a lárvák, és a barna gyümölcshúsban rágnak szabálytalan üreget a csonthéj határáig. A kajszimag vastag héját sem a lárva, sem a bogár nem képes átfúrni, a nőstény az ormányának viszonylagos rövidsége miatt, a magig nem is képes befúrni.

Az elsősorban homokos vidékeken telepített gyümölcsösökben általánosan elterjedt aranyos eszelény néhány évtizeddel ezelőtt főként a meggyültetvényekben károsított, a most kajszin tapasztalttól eléggé eltérő módon, vagyis a fejlődő meggy gyümölcsön a tojásrakást 3 mm átmérőjű lyuk jelezte, az alján 1 mm-es ürülékkúppal, alatt a fehér hosszúkás tojással. A lárva a kikelés után rágott a magbélbe. A kiodvasított mag héján a lárva kifejlődése, kibújása után 2,5–3 mm-es lyuk maradt, ami a befurakodási nyílás kiszélesítésével alakult ki.

Az aranyos eszelénynek évente egy nemzedéke fejlődik, a gyümölcsök fejlődéséhez igazodva. A bogarak április elejétől június végéig tevékenyek, a szaporodásnak eleget téve, rövidesen elpusztulnak. A bogár testhossza, az ormányát leszámítva, 5–9 mm, sötét ibolyás fényű, vagy aranyospiros. A hím az előtorának két oldalán előre meredő hosszú tüskékről ismerhető föl. Meggyen és cseresznyén az érési táplálkozás és a párosodás után a csonthéj keményedése után kezdi a nőstény bogár a tojások lerakását, átfúrja a gyümölcshúst és a maghéjat, de a magot nem sérti meg. A lyukhoz illeszti a tojását.

Ha a bogarak nagy tömegben rajzanak, akkor a meggyeken több befúrás is látható, de csak egyben van tojás. A kikelő lárva behatol a magba és az egy-másfél hónapos fejlődése során a teljes belsejét elfogyasztja. A kifejlődött kukac a gyümölcsöt június második felében hagyja el, ledobja magát a földre és a talajszemcsékből ragasztott kamrában bábozódik.

A háromhetes bábállapot után kifejlődött bogarak a talajban maradnak, ott telelnek át. Tavasszal, április kezdetétől, a kökény elvirágzása után jelennek meg az eszelények a csonthéjas gyümölcsökben. A rajzásukat figyelve, ilyenkor lehet a bogarak ellen ajánlott készítményekkel megelőzni a károsításukat. A kajszi gyümölcsöket furkáló bogarakat a korona belsejében, a vázágak közelében fejlődő terméseken találjuk meg leghamarabb a már moníliával fertőzötteken a leggyakrabban.