Allergiát kiváltó veszélyes gyomnövényeink

Bár a parlagfű talajban az enyhén savanyú homokos vályogot kedveli leginkább, minden más területen jól megél. Igénytelensége és nagy növekedési, szaporodási erélye révén a kedvezőtlenné váló környezeti viszonyok között is könnyen kerekedik felül más növényeken.

Hogyan ismerjük fel?

A parlagfű magassága nagyon változatos attól függően, hogy a körülmények mennyire kedveznek számára. A kifejlett növény zárt és magas növénykultúrában (kukorica, napraforgó) akár a 150 cm-t is meghaladhatja. Központi, egyenes szár adja a tartó vázát, amelyből az oldalhajtások sűrűn ágaznak el. A talajhoz közeli néhány cm-en 2-3 elágazása is van, és az ezekből kinövő oldalhajtások teszik eredménytelenné a szakszerűtlenül végzett kaszálással történő védekezést ellene. Az eredményes védekezéshez fontos felismerni a növényt már a szikleveles állapotától, majd tudni azt, hogy a 6 leveles állapota az a határ, ameddig a gyomirtó szeres védekezések még hatékonyan végezhetők.

A növény levelei jellegzetesen szeldelt formájúak, színük sötétzöld, fonákuk szürkészöld. Mind a színén, mind a fonákján sűrűn szőrözöttek, a fonákon található szőrzet hosszabb a színen levőknél. A növényen a porzós és a termős virágok külön helyezkednek el. A porzós virágok a legfelső hajtások végén, a termős virágok közvetlenül a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatók.

A parlagfű életmódja

A parlagfű a magról kelő kétszikű növények közé tartozik, minden egyes növény magról kel ki, és magtermésének beérlelése után elpusztul. Régiónkban március végén megindul a kelése, áprilisban tömegesen jelenik meg. Április-május hónapokban a zöme kikel (az éves kikelő mennyiség kb. 60%-a), de ez után is folyamatos, bár csökkenő intenzitású, a kelés egészen az őszi fagyokig tart.

A magvak csírázásához a napszaknak megfelelően 10-20 C fokos hőmérséklet a legkedvezőbb, amikor a talaj felmelegedése eléri ezt a szintet, akkor indul meg a csírázás. Szereti a fényt, ennek hatására gyorsabb a csírázása és a kelése, de akár teljes sötétségben is képes csirázni. A kikelő növények túlnyomó többsége a felső 2,5-3 cm-es talajrétegből kel ki, de a nyári hónapokban nem ritka a 6-7 cm-es mélységből kijövő sem. A mélyebb rétegekbe lekerült, leszántott magok a talajtakaró védelmében akár 30-40 évig is csíraképesek maradnak, és ha egy újabb talajmozgatás a felszín közelébe hozza őket, akkor a friss termésekkel azonos eréllyel csírázhatnak.

A növények legintenzívebb növekedési időszaka július. A porzós virágok általában már július 10-e körül megjelennek, mintegy 1-1,5 héttel megelőzve a termős virágokat. Jellemző a kétféle virág arányára, hogy ritka állományban inkább a termős, sűrűbben a porzós virágok dominálnak, ez utóbbi még súlyosbítja is azt a veszélyt, amit a nagy tömegben jelenlévő parlagfűből származó virágpor mennyiség jelent, mivel az egyes növények pollen termelése is megnövekszik a sűrűbb állományban.

A termős virágokat a szél porozza. A virágpor szóródásának zöme július végén és augusztusban történik meg, majd ezt követően kisebb mennyiségben egészen a fagyokig tart. A virágpor szél útján akár 100 km-es távolságokra eljut. A termése október közepe táján kezd érni. Egy közepes növény átlagban 3000-4000 db csíraképes magot érlel, de minél kedvezőbbek a feltételek a termésszám kialakulásához, annál jobban fokozódik ez a menynyiség, mértek már 60 ezer darabos termésszámot is egyetlen tövön.

Folyamatosan pusztítsuk

A parlagfüvet folyamatosan kell irtani, nem szabad megvárni, amíg virágozni kezd. Sőt előtte kell elpusztítani, nehogy virágport szórhasson és főként termést érlelhessen. A legkíméletesebb gyomirtási módszer a kapálás, kaszálás. A fiatal növényeket a tömeges megjelenésük után, ahol lehet minél előbb tanácsos megsarabolni, a talajszinten a gyökérnyaki részt elvágva elpusztítani. Ez a legbiztosabb módszer, mivel a növények nem tudnak újrahajtani. Az idősebb, és kapálásra nem alkalmas területen a még el nem fásodott szárú növények ellen már a kaszához kell folyamodni, bár a siker nem lesz és nem is lehet teljes, ugyanis az igen alacsonyan elágazó első oldalhajtások szinte a földön fekszenek, ezeket a kasza rendszerint elhagyja, nem tudja teljes egészében levágni. Kaszálás után mindig marad néhány oldalrügy, amiből újabb hajtások törnek ki. A rosszul elvégzett kaszálás nyomán nem egyszer fordul elő, hogy egy fő szár helyett 3-4-et nevel a növény, bepótolva virágporban és termésben a lemaradást. Még az igen gondosan végzett kaszálás után is egészen bizonyosan szükség lesz újabb kaszálás(ok)ra vagy gyomirtó szer alkalmazására.

Az utóbbi időben a sajtó népszerűsíti a kézi szedést, gyomlálást. Nem tanácsos ezt úgy végeztetni, hogy akciókban iskolásokkal, kis gyerekekkel szedetik össze – ráadásul megkésve – a virágzás megindulása után a környezetükben megtalálható gyomokat. Ezzel ugyanis nagy veszélynek tehetjük ki a gyerekeket. A nagy tömegű pollennel való érintkezés ugyanis kiválthatja az esetleg addig rejtett túlérzékenységüket. Művelt területeken is alkalmazható a gyomirtás mechanikus módja. Jól ismert a termény betakarítása utáni tarlóművelés, segítségével csökkenteni lehet a talajban lévő magkészletet és megakadályozható az újabbak beérlelése.

Védekezés gyomirtó szerekkel

A gyomirtó szeres kezelések tervezésénél környezettanulmányt kell folytatni. Alapvető fontosságú, hogy vegyszeres kezeléseket csak olyan helyen szabad alkalmazni, ahol embereket és főként gyerekeket semmi módon nem veszélyeztetünk (pl. játszóterek, homokozók, stb. kezelése tilos!). A lehetséges veszélyeknek kitett területet a permetezést követően a permetlé beszáradásáig őrizni kell. A vegyszerrel gyomirtani kívánt területek között problémát jelentenek azok, ahol bokrok is vannak. Ezeken részben a gyomirtó szerek kiválasztásával, részben a permetezéskor gyökérzónáiknak figyelmes kikerülésével tudjuk megvédeni őket. A kezeléseket a parlagfű minél fiatalabb állapotában kívánatos elvégezni, amikor a gyomnövények zöme már kikelt, és már elegendő levélfelületük van a szerek felvételéhez. A védekezéseket legkésőbb a parlagfű 10 cm-es állapotáig el kell végezni. Ahol vegyszerre érzékeny haszon- illetve dísznövények körül kell a parlagfűtől megszabadulni, ott ajánlatos megfelelő képzettségű szakembereket megbízni a feladat megoldásával.

A már kikelt gyomnövények ellen elsősorban a glifozát valamint glufozinát-ammónium hatóanyagú herbicidek alkalmazása célszerű. A glifozát hatóanyagú készítmények felszívódó tulajdonságúak, dózistól függően mind a magról kelő, mind az évelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékonyak. A glufozinát-ammónium hatóanyag perzselő hatással rendelkezik, csak magról kelő gyomnövények ellen használható eredményesen. (w)