Mondjátok el, hogy szeretem... (1.)

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A boldogasszony papucsa (papucskosbor) a Kárpát-medence egyik legnagyobb virágú növénye, egyszersmind valamennyi európai orchidea között a legnagyobb egyedi virág.

A trópusi orchideák szobanövényként való nevelése rendkívül fáradságos, nagy szakértelmet és sok tapasztalatot igénylő művelet. Virágboltokban kapható vagy katalógusból rendelhető ismertebb nemesített Orchidaceae-fajták: Cattleya, Cymbidium, Miltonia hybr., Paphiopedilum callosum, Vuylstekeara cambria. A nemesített keresztezett orchideák szobai nevelése jóval egyszerűbb, és sokak számára jelent biztos örömet. Egyes kultúrfajtái pedig, például a lepkeorchidea (latinul Phalaenopsis, szlovákul lišajovec) mára divattá, hobbivá, lakások nélkülözhetetlen díszévé váltak.

A lepkeorchideák többsége a levele szerint két nagyobb csoportba osztható: vannak erős, apró, pozsgás levelűek, melyek inkább a közvetlen fényt igénylik s az ablakpárkányra valók, míg a nagy, puha, ráncosodásra hajlamos levelűek inkább a szűrt fényt kedvelik, s az ablaktól távolabbi helyeket szeretik.

Ami minden orchideára egyformán jellemző: kedvező életterüket a párás, nedves környezet biztosítja, és a rendszeres öntözés. A rendszeres öntözés úgy értendő, hogy vízellátásuk meghatározott időszakonként kívánatos – a két öntözés közti szünet hosszát magunknak kell kitapasztalnunk a szoba hőmérséklete, páratartalma, a növény és földjének állaga szerint. A helyes öntözés legjobb fokmérője maga a növény: ha szépen fejlődik, akkor megfelelően öntöztük, ha fonnyad, akkor vagy túlöntöztük, vagy túl keveset öntöztük. A két szélsőséget (tehát a növény gyökérzetének kiszáradását és rothadását) persze jobb nem megtapasztalni, mert az orchidea elég kényes ahhoz, hogy kigyógyítása vagy utólagos orvoslása eredményes legyen.

Általában heti vagy tíznaponkénti egyszeri kiadós öntözés elég neki. Ha felülről öntözzük, megvárjuk, míg a cserepe alá helyezett mélyebb tálca vagy edény felfogja a kicsorgó vizet, még egy órát-kettőt várunk, hogy a talaj innen is vissza tudja szívni magába a nedvességet, ha esetleg szüksége volna rá, aztán a fölösleges vizet kiöntjük. Sokan nem öntözik, hanem fürdetik az orchideát: cserepét 7–10 naponta egyszer vízzel telt edénybe állítják, s megvárják, míg földjének felső része is átitatódik, akkor kiemelik a fürdőből, s visszateszik a helyére. Fontos, hogy a víz minél állottabb s lágyabb legyen, és szobahőmérsékletű. A friss vagy hideg csapvíztől a növény hajlamos napokon belül elpusztulni. (Értelemszerűen legmegfelelőbb a langyos esővíz.) Két öntözés közt permetezünk: a cserép tetejét, a növény léggyökereit és leveleit, a leveleket lehetőleg alulról is. Télen (novembertől februárig) kéthetente egyszer elég permetezni, a maradék nyolc hónapban hetente. Márciustól októberig speciális orchidea-tápanyaggal permetezzük a leveleket és a léggyökereket – célszerű a boltban kapható permetet esővízzel vagy desztillált vízzel a kétszeresére hígítani. Mindig este permetezünk.

A vásárolt vagy ajándékba kapott növényt a második (de legkésőbb a harmadik) évben átültetjük, főként akkor, ha közben nem állt módunkban rendszeresen tápoldatozni. Erre azért van szükség, mert egyrészt a lepkeorchidea egy-két év alatt föléli éltető közege minden hasznosítható tápanyagát, másrészt és leginkább: orchideaföldünk még ennél rövidebb idő alatt is képes elemeire bomlani és kiszáradni. A szobanövények számára általában megfelelő földkeverékekbe semmiképp ne ültessük orchideánkat. Kísérletezhetünk saját keverékkel is (erdei föld, tőzegmoha, kókuszrost, száraz lomb- és kéregdarabkák, faszén, perlit, homok stb.), de sokkal egyszerűbb, biztonságosabb és olcsóbb, ha orchideaföldet vásárolunk; előtte tanulmányozzuk át a csomagolást: minél durvább és nagyobb darabokból áll, annál megfelelőbb. (b)