Magvetés és -nevelés beltérben

ÚJ SZÓ-HÍR

A félszabadföldi egynyáriak némelyike vagy például a paradicsom az előző évben elhullajtott magjáról is szépen fejlődik, de ahhoz nem szabad a földjét folyamatosan gyommentesre kapálnunk, a gazok közt meg satnyább lesz. Nagy területen persze a paradicsom is vethető helyre, homokon áprilisban, kötött talajon május elején. Kiskertbe ugyanekkor már edzett növényt ültetünk – a paprikát vagy a nagyon hosszan csírázó zellert kizárólag előnevelt palántaként. Ha a palánta kiültetését a magvetéstől számított 50–60 napra számoljuk, most van ideje a magok földbe kerülésének.

A szokásos lépések :

1. Kiválasztjuk a megfelelő méretű edényt, melyben a magok kikelnek. Ha sok palántára lesz szükségünk, nagyobb edénybe veteményezünk; nem kell, hogy mély legyen. Erről a szaporítótálcáról később (2–4 leveles korukban) átültetjük a növényeket, ez a tűzdelés (pikírozás). A vékony kis növényeket óvatosan, lapos pálcikával tűzdeljük át egyenként egy-egy nagyobb edénykébe, a legcélszerűbb olyanba, mellyel együtt földlabdájuk sérülése nélkül kiültethetők végső helyükre. A másik lehetőség, hogy eleve ilyen külön pohárkába, rekeszbe vetjük a magot (hármasával, s ha mind kikel, a leggyöngébbet kihúzzuk) – az edénykék anyaga általában papír, tőzeg vagy növényi rost.

2. Ha szükségét érezzük (mármint ha néhány nappal korábbi csírázást szeretnénk elérni), a magokat ültetés előtt beáztatjuk, egy teljes napra és éjszakára, s gyors szárítás után ezeket veteményezzük. Több szaporítótálca esetén célszerű mindegyiket megjelölni, névvel, a vetett mag nevével ellátni; ez virágmagok esetében lehet szükséges, a zöldségféléket könnyű egymástól ránézésre megkülönböztetni.

3. A magvetéstől a csírázásig nem száradhat ki a föld. A palántanevelő helye vagy belső tér (konyha, szoba, előszoba) ablakpárkánya, vagy külső világos tér (balkon, fűtetlen üvegház). Az előbbi esetében a földlabda kellő nedvességének biztosításán van a hangsúly, utóbbinál inkább a magasabb hőmérséklet elérése, például fóliasátorral (átlátszó nejlonzacskóval).

4. A kikelt növények ápolása még nagyobb figyelmet igényel: a túlöntözés és a vízhiány egyaránt az állomány károsodását eredményezi. A fiatal hajtásoknak a fóliatakarás már inkább hátrányukra lehet: könynyebben dőlnek, rothadnak; gondozásuk ehelyett már a fokozatos edzésükkel függ össze: el kell érnünk, hogy több közvetlen természetes fényt kapjanak s a belső nevelés hőmérsékletéről közelítsenek a külsőhöz. Vagyis időnként (napos, melegebb időben) kivisszük őket, hogy megedződjenek.

5. A közvetlen kiültetés előtti héten tápoldatozhatjuk az áttűzdelt palántákat, folyékony, nitrogéntartalmú trágyával, csakis gyenge töménységű oldat formájában.

6. A most először vásárolt és veteményezett magok tasakját nem dobjuk el; az ezeken szereplő hasznos kis információkra (napos/árnyékos helyre való, gyakori/ritka öntözést kíván, a virágzás ideje, a növény végső magassága stb.) még szükségünk lehet. (r)