Hogyan termesszük a magyar konyha legfontosabb fűszernövényét?

A fűszerpaprika hőigényes növény, ezért a hőmérsékletre reagál a legérzékenyebben. Ott terem biztonságosan, ahol a tenyészidőszak (április–szeptember) középhőmérséklete legalább 17,5 fok C. Hőigénye – különböző fejlődési stádiumtól függően – 25 plusz-mínusz 5 fok C. A 25 fokos középhőigény 5-10 fokkal emelkedik csírázáskor. A fejlődési küszöbérték az a hőmérséklet, amely alatt már nem fejlődik – ez a szint 10 C fok körül határozható meg. A szabadföldi helyrevetés és palántanevelés idejének megválasztásakor erre különös figyelemmel kell lenni. Az eredményes termeszthetőséget nagyrészt a késő tavaszi és kora őszi fagyok veszélyeztetik. Ezért különös jelentősége van a fajtamegválasztásnak, mely során előnyben kell részesíteni a rövidebb tenyészidejű, korai érésű fajtákat palántázott termesztésben és csak másodsorban helyrevetéssel.

A fűszerpaprika fényigényes növény. A fény erőssége és a megvilágítás hossza befolyásolja a fejlődés és növekedés gyorsaságát, a tenyészidő hosszát, az érés koraiságát stb. A fűszerpaprika termesztése ott eredményes, ahol a tenyészidőszak alatt a napfényes órák száma eléri, illetve meghaladja az 1500 órát. Mivel a fűszerpaprikát kizárólag szabadföldön termesztik, a tenyészidőszakban a fényviszonyokat nem áll módunkban befolyásolni. Azonban a tenyészterület megválasztásával mind palántázott, mind helyrevetett termesztésben a növények életterének növelésével a fényviszonyokat javítani tudjuk.

A fűszerpaprika nem kifejezetten vízigényes növény, de folyamatos fejlődéséhez elengedhetetlen tényező az optimális vízellátás. A vízfogyasztás függ a fajtától, a talaj szerkezetétől, a tápanyag-ellátottságtól, a növények tenyészterületétől, és a talaj hőmérsékletétől. Kiültetéstől az érés kezdetéig a fűszerpaprika fejlődéséhez 150-180 mm csapadék elegendő. Biztonságos és nagy termést csak öntözéssel várhatunk. Azon a termőhelyen, ahol a fűszerpaprikát nem öntözik, alacsonyabb terméssel és nagy termésingadozásokkal kell számolni. A fajták eltérő vízigénye és a bizonytalan csapadékellátás indokolja, hogy ahol öntözési lehetőség nincs, vagy korlátozott, egyidejűleg több fajtát termeljenek a termelők, lehetőleg palántázott termesztésében, mert így részben mérsékelhetők az évenkénti termésingadozások.

A fűszerpaprika tápanyaggal szemben igényes növény. A különböző fenológiai fázisokban eltérően igényli a tápanyagokat. A nitrogén felvétel maximuma a virágzás kezdetén van, majd lassú csökkenés után a tenyészidő végén csaknem megszűnik. A foszfor felvétel legnagyobb értékét szintén virágzáskor mérhetjük. A kálium felvétel maximuma virágzáskor tapasztalható, majd csökken a beépülés mértéke. A magnéziumszint az érési szakaszban mutatja a legnagyobb értéket. A mikroelemeket a talaj természetes készletéből, a szerves trágyából, a levél-trágyákból, az alkalmazott növényvédőszerekből veszi fel. A tápanyag- felhalmozódás üteme az alkalmazott szaporítási módtól, valamint a fajtától is függ.

A termesztés sikerét a fajta alapvetően meghatározza. A termesztendő fajta típusát pedig a termőhelyi körülmények, az alkalmazott termesztési mód, valamint a technikai feltételek határozzák meg. A jelenleg rendelkezésre álló fajtasor a legkülönbözőbb termőhelyi körülmények között is lehetővé teszi a jó minőségű fűszerpaprika alapanyag termelését. A fűszerpaprika könynyen melegedő barna homok-, középkötött vályog-, kevésbé cserepesedő, jó levegő és vízgazdálkodású, valamint jó táperőben levő talajokon termeszthető sikeresen. A terület és talaj kiválasztásánál nagyon fontos szempont, hogy a talaj minőségét is figyelembe véve válasszuk meg a szaporítási (termesztési) módot. Palántázott termesztés elsősorban a könnyen felmelegedő barna homok vagy középkötött vályogtalajokon lehet sikeres. A kötöttebb talajok is megfelelnek, ha a talajművelés eszközrendszere adott a kívánt talajszerkezet biztosításához. Helyrevetést elsősorban nem cserepesedő, jó táperőben levő, könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású barna homoktalajokon végezzünk. Ilyen területeken zavartalan a kelés, külső beavatkozás nélkül is. A terület kiválasztásánál nagyon fontos az egyenletes talajfelszín, melynek kialakítását az egyes talajmunkák végzésénél különösen fontos szempontnak tekintsünk. A sima talajfelszín lehetővé teszi az egyenletes vetést, pangóvizes talajfoltok elkerülését. Az ilyen talajon a sorközművelés és általában a gépek vonalvezetése könnyebb.

A terület kiválasztásnál fontos figyelembe venni, hogy a terület mennyire hajlamos a gyomosodásra, milyen a gyomflórája, a gyommagtartalma. A helyes vetésforgóra már a terület kiválasztásnál gondolni kell. A fűszerpaprika nem szereti a monokultúrát, de kerüljük a burgonya, paradicsom valamint a dohány utáni termesztését is. Rossz elővetemény a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó. Legjobb elővetemény az őszi gabona, jó elővetemény a hüvelyesek családjába tartozó bab, borsó, szója. Ezek a növények megkímélik a talajszerkezetet, jó kultúrállapotban gyommentesen hagyják vissza a talajt, esetenként gazdagítják a talaj szerves- és tápanyagtartalmát. Korán kerülnek le, ezért nyáron, illetve koraősszel jó minőségben készíthető el az őszi talajmunka.

A jó talajművelés elősegíti a fűszerpaprika részére legfontosabb tápláló elemek feltáródását, csökkenti a túlzott nedvességet, de a kellő nedvességet megőrzi. Fontos, hogy a talaj művelésével optimális viszonyokat teremtsünk a növényeknek. A korszerű talajelőkészítés követelménye, hogy megfelelő talajállapotot, vetőágyat gazdaságosan készítsünk elő. Szükséges olyan mélységű talajművelést végezni, hogy a gyökerek megfelelően tudjanak elhelyezkedni és a tápanyagot viszonylag rövid idő alatt fel tudják venni. A művelt réteg vastagsága 25-30 cm legyen. Kötött, valamint több éve intenzíven öntözött talajok esetében időnkénti altalajlazítás is indokolt 45-50 cm mélyen. A talajművelés fontos célja fentieken túl a gyomirtás, mellyel a magról szaporodó gyomok jól irthatók a felső talajrétegben tavaszi időszakban kultivátorok, kombinátorok használatával.

A talajművelési munkák közül az egyik legfontosabb és elmaradhatatlan munka az őszi mélyszántás, melyet október végén, november elején végezzünk. Előtte célszerű kiszórni a szervestrágyát, valamint alap kálium és foszfor hatóanyagú műtrágyát 120-120 kg/ha dózisban. A szántást 25-28 cm mélyen végezzük a nyár végi szántással keresztirányban. Különösen kötött talajon, rögös szántás után, kedvező hatású a szántás durva elmunkálása. A jól végzett őszi mélyszántással megalapozhatjuk a fűszerpaprika termesztés eredményességét, valamint csökkenthetjük az utómunkák költségét is.