FIGYELŐ (NAHÁT!)

Miből lesz a cserebogár?

Anyák napi találat, másfél ásónyomnyira a földben. Ez már nem pajor, hanem báb, harmadik évét töltötte a talajban. Pár hét múlva előbújt és kirepült volna – ha ki nem fordítjuk a napra. Nem kár érte, a cserebogár-populációt nem fenyegeti kihalás. Ez itt történetesen hasznos is, mert a tyúkoknak adtuk – nagy fehérjetartalma végett imádják, mint egyébként mindent, ami pajorra, féregre, hernyóra vagy bábra emlékeztet.

Katalinka, bogárka, ne szállj el!

Gyomnövényen fekete tetvek sűrű füzére – de fölöttük már ott szorgoskodik a katica. Legfontosabb természetes ellenségüket nagyon szeretjük és védjük; egyébként kapható is, de nincs rá garancia, hogy a kertünkben marad. Ahol látjuk vagy sejtjük, semmiképp nem permetezünk, ez a legkevesebb. A gazokon, virágokon vagy kultúrnövényeken észrevett tetves részt, ha katica is van rajta, óvatosan lecsípjük és a földre helyezzük. A hétpettyes katica egy nap alatt elfogyasztja az állomány felét, a másik fele – a szívogatott növényi rész elszáradása következtében – magától pusztul el.

(A tetvekről bővebben: Szalay-Marzsó László: Levéltetvek a kertészetben. A szerző rajzaival és fényképfelvételeivel. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1969, 188 old.)

Krumplibogár (szedjük, tapossuk)

Alig bokrosodik a burgonya, már föltűnt ellenségének első hírnöke. A bogarak falánk természetűek, náluk már csak az ivadékaik kopasztják a lombot gyorsabban – a képen látható egyed egy perc alatt megette a krumplilevél egyik felének harmadát. Akkor agyoncsaptuk (a tyúkok nem eszik meg). Az ültetvényt folyamatosan ellenőrizzük, ha ügyesen csináljuk, nem kell permetezni. Az összegyűjtött élősködőket szilárd talajon (betonon), nem pedig a földön tapossuk szét, mert így biztosan nem dolgoztunk fölöslegesen.