Biogazdálkodás – értékes legelők és a legeltetés

Az első ökológiai farmokat a kilencvenes évek kezdetén hozták létre Szlovákiában. Az első magánfarmok megöröklött, vagy bérelt parcellákon, a mezőgazdasági minisztérium által kiadott norma, valamint az ökológiai mezőgazdaság nemzetközi IFOAM (az ökológiai gazdálkodók mozgalmainak nemzetközi szervezete) szabályzata alapján kezdték meg működésüket.

Mára mintegy ötszáz olyan szubjektumot tartanak nyilván a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgálóintézet munkatársai, amelyek valamilyen módon részt vesznek az ökogazdálkodásban. Sajnos ma még csupán a mezőgazdasági területeknek mintegy kilenc százalékát hasznosítják ilyen módon. Az ökogazdaság bölcsőjének a mai napig Ausztriát tartják, ahol az első biodinamikusnak nevezett gazdálkodás az 1924-es évekre vezethető vissza. Később Svájcban, Angliában, Hollandiában és Franciaországban is egyre lényegesebb szemponttá vált az egészséges talaj, növényzet és állattartás. Majd Csehország és Magyarország is felzárkózott a biogazdálkodók sorába. Az 1972-ben létrehozott IFOAM ma már a világ több mint hétszáz szervezetét tömöríti.

Madártávlatból

A közelmúltban az érsekújvári járásbeli Mányán jártunk, a község közelében madárkilátót adtak át, ahonnan belátni az egész környéket. A füves ökoszisztémák a madárvédők szerint is a biodiverzitás fontos részei, mivel fontos szaporodó helyük a madaraknak.

A Mánya és Kéty, valamint Szentmihályúr közelében lévő, 1980-tól védett rezerváció több mint 74 hektár területen fekszik. A csaknem egyhektáros mocsaras területen rengeteg gázlómadár és vízimadár él. 1990-től a Zsitva érintett szakaszát is védetté nyilvánították. Ján Gúgh, az SOS/BirdLife Szlovákiai Madárvédő Egyesület aktivistája elmondta, a Zsitva-ártéri rétek és mocsarak értékes madárvilágának a népszerűsítését az Európai Bizottság és a környezetvédelmi minisztérium támogatta. Gúgh felhívta a nézelődők figyelmét arra is, hogy a kilátóból jól látható, ahogy a közelben szarvasmarhák legelnek, mivel a környéken néhány éve szintén megújult a hagyományos gazdálkodás. Ennek természetesen a madárvédők is örülnek. „Ez a legtermészetesebb módja annak, ahogy a rétekkel törődni kell. Ott, ahol mezőgazdasági állatok legelnek, jóval több a rovar, amely táplálékul szolgál a madaraknak, így még gyakoribbak a fészkelőhelyek” – mondta Ján Gúgh. A környékbeli füves réteken marhacsordákat láttunk, a jószág nem volt bekerített területen, mert mindkét oldalról mocsarak zárták az útjukat. Az állatok ürüléke bekerül a talajba, ezzel is pótolva a hiányzó ásványi anyagokat.

A környezetvédők, madárvédők még idén márciusban levélben fordultak a mezőgazdasági minisztériumhoz. Biztatónak tartják ugyan, hogy az Európai Parlament egyik javaslatában az áll, hogy támogatni kell a zöldterületek megőrzését, ám úgy érzik, jóval hatékonyabban kellene anyagilag segíteni azokat a gazdákat, akik aktívan kiveszik részüket a biogazdálkodásban.

Városi rétek kíméletes művelése

Némi változás érezhető néhány szlovákiai városban, Léván például tizenkét olyan nagyobb kiterjedésű területet szemelt ki a város, ahol a biológiai sokféleség, a biodiverzitás jegyében kíméletesebben művelik, kaszálják majd a zöldterületeket.

A virágzó réteket legfeljebb évente egyszer, ősszel kaszálnák le. Mintegy négyszáz fajta védett, értékes, vagy veszélyeztetett gyógynövény maradhat így fenn a járási székhely területén. A város vezetése és a környezetvédelmi bizottság ezzel a gesztussal csatlakozna Szlovákia azon városaihoz, ahol valamit tenni szeretnének annak érdekében, hogy ne vesszenek el értékes zöldterületek a lakott területeken. „Európában a méhek harminc, a lepkék negyven százalékát a kihalás veszélye fenyegeti, holott a növények mintegy hetvenöt százalékának a túlélése a beporzástól függ. Léván szeretnék elérni, hogy még a legfrekventáltabb helyeken is csak tíz centiméter magasságában kaszálják a füveket, továbbá olyan területeket is hagyni, ahol csak szeptember 15-e után, egy alkalommal kaszálnának” – olvasható a városi hivatal tanulmányában.

Lovasgazdák és kedvenceik

A gazdák elmondása szerint a teljes értékű, ízletes legelnivalót a szerint válogatják ki az állatok, hogy magas fehérjetartalmuk legyen és kellemes aromájuk.

Elsősorban a friss hajtásokat kedvelik a legelő állatok, és nem vetik meg a gyógynövényeket sem, amelyek jó hatással vannak az emésztésre. A kesernyés, szúrós, tövises növényeket inkább kerülik. Juhász Zsigmond Tiborral, a jeles lovas íjásszal beszélgetve megtudtuk, a lovaknak vannak kedvenc legelőhelyeik, de ott is gondosan megválogatják a legelnivalót. „A savanyú füveket, a gyomnövényeket nem kedvelik, azokat csak megrágcsálják, majd gondosan kikerülik. Másképpen tartják a lovakat az olyanok, mint én, akik éjjelre elszállásolják őket. Az ilyen ló reggel és az éjszakai pihenő előtt is megkapja az igényelt abrakadagját, és csak nappal legelészik. Azok az állatok, melyeket éjszaka is kint tartanak a gazdáik a mezőn, nem kapnak külön abrakot, mert bármikor, az éj leple alatt is falatozhatnak, ha úgy tartja kedvük. A friss vízről, az enyhet adó, árnyékot kínáló fák közelségéről azonban nem szabad megfeledkezni. Minden gazdának gondoskodni kell arról, hogy az állat jól érezze magát, semmiben se szenvedjen hiányt” – mondta Juhász Zsigmond Tibor.

A körmöcbányai Eko-Produkt, amely csodás hegyi környezetben, a Körmöci-hegyek 750 méteres magasságában található, 1996-tól létezik. A családi farmot Ján Svitok alapította, aki szívvel-lélekkel mezőgazdász. A rokonok ennek megfelelően álltak hozzá az örökséghez, és folytatták az állattenyésztést. Nyolc éve tértek át az ökogazdálkodásra, és ma már 360 hektáron gazdálkodnak. A honlapjukról megtudtuk, hogy ökológiai takarmányt, bioszénát is kínálnak. Teheneik márciustól novemberig a természetben legelnek. A Svitok családi farm 2019-ben elnyerte az Év ökofarmja címet. Az ökológiai gazdálkodásban minden mindennel összefügg, számos környezeti és társadalmi előnye van. Csakis természetes trágya kerül a talajba, biztosított a felszíni és a felszín alatti vizek védelme, a biogazdálkodásnál az állatok kezelésére használt gyógyszerek alkalmazása is korlátozott, így az ebből származó talajszennyezéstől sem kell tartani.

Jelentősek a szakemberek szerint a tájvédelmi előnyök is, a biogazdálkodás során érvényesülnek a természetes határok, az erdősávok, vagy fasorok. Mi mást kívánhatnánk, mint hogy a példa követőkre találjon és minél több családi ökofarm, ökogazdaság nyíljon az országban, és kellő módon támogassák a munkájukat.

Száz Ildikó