Bemutatjuk A hónap dolgozóit (és az erdélyi gyökerű palántákat)

CSANDA GÁBOR

Ez az év is jól kezdődött.

Laci Mester (Ujvári László veresegyházi polihisztor) január eleji levele arról értesített, hogy indult náluk egy református ökogyülekezeti mozgalom, mely – egyebek közt – önellátásra is buzdítja híveit; bárki szabadon csatlakozhat, képek és filmek a weboldalon.

Hit és kertészkedés kérdéseihez elemi (ősi) bizalommal viszonyulok, s kinyitva a megadott internetes címet, látom ám, hogy Veresegyházán tavaly novemberben valóságos madáretető-készítő falumozgalom indult, az előtte való hónapban pedig Laci Mesternek azt a rézfán fütyülő, vesszőből font magaságyását csodálhatni meg. S még jó, hogy februárban személyesen is ellátogattam határon (és Budapesten) túli barátomhoz, mert amit saját szemével lát az ember, az már a bizalmon túli állapotot, a csodálatot és a tiszteletet eredményezi.

Plusz tapasztalásból származó ismereteket: sötétben is jól kivehető, hogy Veresegyháza nem falu, hanem város, szépen épülő főtérrel – ami sötétben kevésbé vehető ki: az utak szélein leselkedő ordas kátyúk (amiket viszont a hasonló hazaiakon edzetten sikerült épségben megúsznunk).

Mire odaértünk, az Erdélyből származó („húsos, édes, boltban sehol sem kapható”) magutódok palántái már kétszer olyan vastagok voltak, mint amilyennek A hónap dolgozói (akikre büszkék vagyunk) című blogbejegyzés mutatta őket. Abban maradtunk, hogy derék palánta korukban megint ellátogatunk Veresegyházára. S innen kezdve a szlovákiai magyaroknak is lesz erdélyi paradicsomuk. Addig is – a határtalan hit jegyében – ajánlom minden kertészkedő és állatbarát figyelmébe a Veresegyházi Református Ökogyülekezet blogját (lásd a képaláírásban).