A sörárpa őszi vetésként

A biztonságosabb termesztés érdekében, amit a klímaváltozás indokol, meg kell találni a kiskapukat, és az egyik ilyen a tavaszi árpa ősziként való vetése. Veszélyes lehet viszont az, hogy száraz, hideg teleken kifagyhat, korai olvadáskor felfagyhat, a vegetáció korai megindulásakor pedig elfagyhat a növény. A fagyra ugyanis sokkal érzékenyebb az ősziként vetett sörárpa. Az enyhébb tél, valamint a tavasszal és nyáron tapasztalt szárazság miatt a déli járásokban viszont ez az eljárás igenis ad okot a gondolkodásra.

Mivel az őszi árpának több ideje van arra, hogy a „hozamra összpontosítson”, ezért nem véletlen, hogy a hosszú éves tapasztalatok azt mutatják, az őszi vetés magasabb mutatókkal bír. Az őszi vetésű árpa középkötött mezőségi talajokon 3,5–7,3 t/ha körül mozog, középkötött erdőtalajokon 3,0–6,0 t/ha, kötött réti talajokon 2,5–5,0 t/ha, laza és homoktalajokon 2,4–5,5 t/ha, szikes talajokon 2,0–5,0 t/ha, sekély termőrétegű talajokon 2,0–4,0 t/ha.

Gazdasági előnye is akad az őszi vetésnek, mégpedig az, hogy korai betakarítását követően takarmánynövény és zöldtrágya is vethető utána. Ráadásul az őszi árpával a munkacsúcsokat sokkal jobban szét lehet húzni.

Az őszi búza ilyenkorra már a talajban „pihen”. Illetve csak pihenne, hiszen nedves enyhe ősz folyamán, mint amilyen a jelenlegi is, mind a gyomokkal, mind a betegségekkel, mind pedig a kártevőkkel szemben is nagy harcot kell vívnia. Nedves, meleg őszön ugyanis kikelhetnek a „T1-es” gyomnövények. A kártevők közül megjelenhet a gabonafutrinka lárvája, az árpafrit, a vastagcombú búzalégy, és az őszi fekete búzalégy, illetve a vetési bagolypille lárvája. A betegségeket illetően tudni érdemes, hogy a hiányos kelést az őszi árpában a vetéshibán kívül okozhatja a fuzáriózis, a helmintosporiózis és a torzsgomba is. A leveleken megjelenhet a vörösrozsda, a törperozsda, a barna levélfoltosság, illetve a lisztharmat.

(-er)