A talaj kémhatása a növények igénye szerint változtatható

A pH-érték olyan kémiai talajtulajdonság, amely meghatározza a növény fejlődését, mivel befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét. Egyes növények, a savanyú, mások pedig a bázikus kémhatású talajon fejlődnek jobban, de a legtöbb növény a semlegeshez közeli, enyhén savanyú talajt részesíti előnyben. Az azálea, havasszépe (rododendronok), erika, kamélia és a tűlevelű örökzöldek, a gyümölcstermő növények közül pedig az áfonya, szelídgesztenye kifejezetten a savas kémhatású talajt kedveli. A zöldségfélék, a fűfélék, és a legtöbb dísznövény enyhén savanyú (pH 5,8–6,5) talajkörülmények között fejlődnek megfelelően. A dísznövények közül bázikus (meszes) talajt igényel a sárga borsófa (Caragana arborescens), ausztrál ostorfa (Celtis australis), júdásfa (Cercis siliquastrum), húsos som (Cornus mas), levendula (Lavandula angustifolia), illatos barátcserje (Vitex agnus-castus), a gyümölcsfák közül pedig az őszibarack és a dió.

Ha a pH-érték nem megfelelő

A növény igényétől eltérő pH-tartományú talajban vontatott a fejlődés, tápanyaghiány tünetei léphetnek fel. Ilyen körülmények között nehezebb fölvenni a kisebb mennyiségben szükséges, mégis alapvető másodlagos és mikroelemeket. A szélsőséges talajkémhatás olyan ásványi elemek felvételének kedvez, amelyek a növény számára kifejezetten károsak. A túlságosan savanyú (alacsony pH-jú) talajon a mérgező alumínium és a mangán felvétele túlzottá válik, a kalciumot, a foszfort és a magnéziumot viszont nehezen veszi fel a növény. 6,5-nél magasabb pH-tartományban romlik a foszfor és a legtöbb mikroelem felvehetősége.

A talaj kémhatását befolyásoló elsődleges tényező az alapkőzet, melyen és amiből a talaj kialakult. Savanyú alapkőzeten (pl. gránit) savanyú kémhatású, bázikus alapkőzeten (mészkő, dolomit, bazalt) bázikus talajok jönnek létre. A túlzott mennyiségű csapadék és öntözővíz hatására a bázikus elemek, így a kalcium és a magnézium kimosódnak a talajból, és a savas elemek, az alumínium és a vas kerülnek túlsúlyba. Csapadékosabb térségekben ezért savasabbak a talajok. Az ammónium és a karbamid alapú műtrágyák túlzott használata is felgyorsíthatja a talaj savanyodási folyamatait.

Hogyan emeljük a talaj pH-értékét?

A talaj pH-értékét a legegyszerűbben meszezéssel emelhetjük. Az őrölt mezőgazdasági mész (mészkőpor) a legáltalánosabban használt meszező anyag. Minél finomabbak a mészkőszemcsék, annál gyorsabban hat. A szükséges mész mennyisége függ a talaj kötöttségétől, szerkezetétől, szervesanyag-tartalmától, illetve az ültetni kívánt növényfajtól. A lazább, homokos talaptípuson ugyanakkora értékű pH-változáshoz kevesebb mészre van szükség, mint a kötött, agyagos talajon. A házikertészek mészkőport, mészkőőrleményt, illetve oltott meszet alkalmazhatnak. A mészkőpor szemcsemérete a legkisebb, így ennek a leggyorsabb a hatása és ez juttatható ki a legegyenletesebben. Az oltott meszet nagyon nagy körültekintéssel kell alkalmazni, mert a hagyományos mészkőporhoz képest erőteljesebben emeli a talaj pH-értékét.

A meszezés szükségességét mindig talajvizsgálattal határozzuk meg, a talajmintát a telepítést megelőző év őszén vegyük és vizsgáljuk meg. A talaj-pH ismeretében a meszezést ősszel végezzük el, enyhe időben télen is sort keríthetünk rá. Az ültetés előtt legalább 2–3 hónappal célszerű kijuttatni a meszet, hogy elegendő ideje legyen csökkenteni a savasságot. A legtöbb meszező anyag nehezen oldódik vízben, így azt alaposan bele kell dolgozni az előzőleg jól beöntözött talajba. Gyep esetén a mohásodás csökkentésére kiadott mészkőport szórjuk a gyep felszínére, majd alaposan öntözzük meg a területet.

A talaj pH-jának az emelésére fahamu is alkalmazható, ami kisebb mennyiségben káliumot, foszfort, bórt és egyéb elemeket is tartalmaz. Nem olyan hatékony, mint a mészkőpor, de ismételt alkalmazással jelentősen csökkenthető vele a talaj savassága. A fahamu nem érintkezhet közvetlenül a csírázó magokkal, illetve a palánták gyökérzetével, mert súlyos kárt okozhat. Télen, a fűtési idényben a kályháéból, kandallóból kitisztított, tiszta fahamut vékony rétegben szórjuk szét a talajon, majd tavasszal, amikor már rá lehet menni a területre, ásóval, vagy kapálógéppel dolgozzuk be. A fahamu rendszeres használata esetén évente ellenőrizzük a talaj pH-ját. Kerüljük a túlzott alkalmazását, mert a túlságosan magas pH tápanyaghiányt idézhet elő a kultúrnövényeken.

Ha a növény savanyú talajt igényel

Több dísznövény és gyümölcsféle a kisebb vagy nagyobb mértékben savanyú talajt kedveli. Ezek a fajok meszes talajon a vashiány (klorózis) tünetét jelzik, amit gyakran összetévesztenek a nitrogénhiányból eredő sárgulással. A vashiány a fiatal hajtásrészeken jelentkezik először, és fokozatosan halad az idősebbek irányába. Az érközök sárgulnak, míg az erek zöldek maradnak. A nitrogénhiány ezzel ellentétben a növény alsó, idősebb levelein mutatkozik meg először, és a levélszélek irányából halad befelé. Ebben az esetben az erek is sárgulnak.

A talaj savanyítására az ültetőgödörbe dolgozott tőzeggel csak rövid ideig érünk el hatást. A műtrágyák közül az ammónium-szulfát, az ammónium-nitrát és a karbamid savanyító hatású. A táblázat a kiadandó ammónium-szulfát mennyiségét mutatja kg/m2 mennyiségben, vályogos talajon. A lazább, homokosabb talajon a megadott mennyiséget egyharmaddal csökkenteni kell, míg a kötött, agyagos talajon másfélszeresére növelni.