A szamóca a francia kastélykerteket is ékesítette

Az epret már az ókorban ismerték. Apulius gyógynövényként tartotta számon, Virgilius és Ovidius tájleíró verssorai a vadon termő gyümölcsök között sorolta fel. Az idősebb Plinius Naturalis Historia természettudományi enciklopédiájában Fraga néven említi a szamócát, mint Itáliában vadon termő gyümölcsöt. Sok természettudós szerint a latinok és a görögök egyaránt termesztették és fogyasztották a gyümölcsöt, bár ez inkább feltételezés, hiszen írásos nyoma nem maradt fent.

ĺrásos emlék az eperről a XIV. századból maradt fent Nicholas Myrepsus görög orvostól, aki az arabok által felhalmozott ismereteket közvetítette Európába. Receptjeit széles körben használták. Botanika könyve valójában orvosságos könyv, melyből megtudhatjuk, hogy az epret hűsítő, oldó és étvágygerjesztő orvosságnak használták. Az 1300-as években az erdei szamócát virágának díszítőértéke miatt már kertekben ültették, és később gyümölcsét is fogyasztották. Erre utal egy 1324-ben kelt kórházi könyvelés. V. Károly kertésze, Jean Dudoy nem kevesebb, mint 1200 epertövet gondozott a párizsi Louvre-ban. Később már a francia kastélykertekben is feltűnt.

Az eper Angliában a X. századtól szerepel a botanikai leírásokban. ĺrásos bizonyítékok alapján 1430-ban már London utcáin is árusították. Első botanikai ábrázolása 1485-re tehető, amikor képe megjelent Mainz Herbarius botanikakönyvben. A leírások tanúsága szerint fehérborssal fűszerezett itala lecsendesíti a kolerikusokat, megnyugtatja a gyomrot és csillapítja szomjúságot. VIII. Henrik állítólag 10 sillinget adott egy kis kosár eperért. Ez valószínűleg kis szemű erdei szamóca lehetett. Johann Ruellius botanikus a De Natura Stirpium Libri című könyvében az epertermeszésről így ír: „Vadon árnyékos helyen terem. Kertben termesztve nagyobb gyümölcsöket hoz.”1562-ben IV. Henrik udvari orvosa úgy említi az epret, mint amelyet nemrégiben kezdtek kertekben termeszteni. 16 évvel később termesztésére vonatkozó információk találhatók a L’Agriculture et Maison Rustique-ban, megemlítve, hogy 3 évente ajánlatos átültetni és évente kell trágyázni. Mindebből kitűnik, hogy az epret az 1500-as években már termesztették. A XVI. Század végéig már több botanikai faját tartottak nyilván. Camerarius német utazó és botanika professzor (1665-1721) szerint a fehér F. vesca különösen gyakori Báden környékén és Svájcban. A folytontermő F. sylvestris semperflorens szintén az 1500-as években került a figyelem homlokterébe, mint az Alpokban folyamatosan termő eper. Sokáig úgy gondolták, hogy csak életereje miatt terem folyamatosan, 3-4 hónapon át tartó virágzása és késő novemberig tartó gyümölcs hozama miatt. Bár 1764-es újrafelfedezéséig nem került be a termesztésbe. A harmadik fajtát, a zöld epret, F. viridis a Fekete Erdőben találták. 1588-ban Jean Thale német botanikus írta le először.

A szamócák szabadföldi termesztésből származó gyümölcsei május utolsó harmadától június végéig frissen fogyaszthatók. Üvegházban, fólia sátorban vagy fóliával takart terülten 1 hónappal hamarabb is szedhető a szamóca. Tárolással csak 5-7 nappal hosszabbítható meg a fogyasztási idő. A gyümölcs kalória tartalma minimális, ezért diétázáshoz különösen ajánlott. Főétkezések között is fogyasztható. Kiváló vitaminforrás.

Távolítsuk el a sérült szemeket. A gyümölcsöt 0-5 C fokon jól levegőzött helyen néhány napig tárolhatjuk. Mivel víztartalma magas, ezért ne takarjuk le. Csak tá-lalás előtt mossuk meg.