A rózsa dugványozása

A nemes rózsabokrokat általában faiskolában szemzik vadrózsa alanyba, és ebből nevelik fel a rózsatövet. Legkedvesebb rózsafajtáinkat házilag is szaporíthatjuk dugványozással. Ennek az ideje június végén, a fő virágzási időszak befejeztével kezdődik.

Dugványozásra olyan hajtást válasszunk ki, amelynek a csúcsán már virág nyílott. A hajtás végéből készítsünk 15-20 cm hosszú csúcsdugványt oly módon, hogy a dugvány alján 10 cm-es levéltelen hajtásrész legyen. Igen jól gyökeresednek az ún. talpas dugványok, amelyeket úgy készítünk, hogy a vastagabb ágból is maradjon a dugványon egy darabka.

A dugványt tápdús, homokos vagy perlites földbe, cserépbe ültetjük, majd a földet alaposan átnedvesítjük. A cserepet ajánlatos félárnyékos helyen a kert talajába süllyeszteni, hogy ezzel is biztosítsuk a meggyökeresedéshez szükséges egyenletes hőmérsékletet és talajnedvességet. A hajtásokat befőttesüveggel takarjuk le, hogy párologtatásukat mérsékeljük. Öt-hat hét múlva megindul a gyökérképződés és utána a hajtásnövekedés. Ekkor már levehetjük a üvegtakarást, de ezután se feledkezzünk meg a dugvány rendszeres öntözéséről, mert akár egyszeri kiszáradás is az elpusztulását okozhatja. Őszig a dugványok annyira megerősödnek, hogy ki lehet ültetni őket a kertbe, szabadföldbe. Persze a szokásos téli takarást fokozott gondossággal kell elvégezni, mert a gyenge gyökerek egyelőre még fagyérzékenyek. A dugványról nevelt rózsatövek a mi átlagos teleinket jól elviselik. (bálint)