A lágy kontaktlencse

Míg beültetett mesterséges szemlencséje csak kevés embertársunknak van, ők is többnyire az idősebb korosztályok képviselői, addig kontaktlencsét sokan viselnek – fiatalok és idősek egyaránt. Többnyire a szemüveget helyettesítik vele, de a színes kontaktlencséknek esztétikai szerepük is lehet. Míg régebben általában kemény lencséket használtak, mára már szinte teljesen kiszorították ezeket a lágy lencsék. Kevesen tudják, hogy az első lágy szemlencséket Otto Wichterle, a kiváló cseh vegyész készítette és szabadalmaztatta. Wichterle professzor, akit a normalizáció éveiben félreállítottak és aki a rendszerváltást követően két évig a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke is volt, az ötvenes években kezdett el foglalkozni a kontaktlencsékkel. Talán meglepően hangzik, de a lágy kontaktlencsék tömeggyártásának lehetőségét először 1961 karácsonyán, a gyermekeknek ajándékozott Merkur építőkészlet darabjaiból összeállított szerkentyűvel próbálta ki, s ennek alapján tervezte meg az első használható és később szabadalmaztatott berendezést, illetve fejlesztette ki a gyártási technológiát. Otto Wichterlének később gyakran kellett pereskednie a hidrofil gélekből készült lágy kontaktlencséinek szabadalmi jogai miatt. Az 1970-es évek második felében az akkori csehszlovák vezetés inkább lemondott a sok száz millió dolláros haszonról, csakhogy ne kelljen kiállnia egy politikai okokból mellőzött tudós mellett.

A Wichterle professzor által felfedezett lágy lencseanyagból egyébként nemcsak kontaktlencsék, hanem a szürkehályogműtétek során beültetett mesterséges lencsék is készíthetők. Sőt az utóbbi időben főleg erre a célra használják, miután megjelent a kontaktlencsék új generációja, amelyek jobban áteresztik az oxigént, s így viselésük kevesebb komplikációval jár.