A kukorica természetes szárítása

A technológia alkalmazásának előfeltétele az olyan gabonatároló, amelynek padozata teljes felületen szellőztethető. Az eddigi tapasztalatok szerint egyik legfőbb gond ezzel a módszerrel az, ha túl nedves gabonával terhelik túl a tartályt, amit romlás és értékcsökkenés nélkül akarnak kiszárítani, főleg ha a tartályt egy vagy két nap alatt töltik fel. Ha már feltöltötték, akkor a szárító ventillátorokat úgy kell működtetni, hogy biztosítsa, hogy a gabona biztonságosan száradjon ki a kívánt nedvességszintre, és közben minimális energiát használjon fel. Ha megértjük, hogy a szárítás hogyan megy végbe a tárolóban, segít összefogni a javaslatokat ezeknek a céloknak az elérésében.

A szárítási folyamat

A szárítási folyamat alatt, egy élesen elkülönülő nedvességprofil fejlődik ki a tárolóban, a tárolt termény rétegvastagságának függvényében. A tényleges szárítás egy 30-60 cm vastag szárító zónában megy végbe, amely felfele halad a kukorica tárolt rétegén keresztül, ahogy az szárad. A szárító zóna mögötti kukorica közelít a szárító levegővel egyensúlyban levő nedvesség tartalomhoz. A szárító zóna előtt levő kukorica nedvességtartalma viszonylag változatlan marad. A tárolt kukorica felszínhez legközelebb levő része romlik meg a legnagyobb valószínűséggel, ha a szárító zóna mozgása túl lassú. A szárító zóna mozgási sebessége nagymértékben függ a szárító levegő körülményeitől, a tartályban levő kukorica nedvességtartalmától, valamint a ventillátor által biztosított légáramlási sebességtől. Ezek közül a tényezők közül a szárító zóna mozgása kapcsolódik a legközvetlenebbül a légáram mennyiségéhez. Ha megkétszerezzük a légáramlási sebességet, akkor a szárító zóna mozgási sebessége szintén megkétszereződik. Ha a ventillátor nem működik folyamatosan, akkor a szárítási sebesség arányosan csökken. Ezért, általában kívánatos folyamatosan működtetni a ventillátort egészen addig, amíg a szárító zóna keresztül nem halad a kukoricán, és az egész kukorica ki nem szárad legalább 18%-ra. Az időjárási körülményeknek csekélyebb hatása van a szárító zóna mozgására. A szárító levegő körülményei a szárító zóna alatt elhelyezkedő kukorica nedvességtartalmát befolyásolja. A mellékelt táblázatban található információk segítségével meghatározható az a nedvességtartalom, amelyre a kukorica ki fog száradni adott levegő hőmérséklet és relatív páratartalom mellett. Például 10°C és 70% relatív páratartalom mellett a levegő 15,4%-os nedvességtartalomra fogja kiszárítani a kukoricát.

A táblázatot az újranedvesedés bemutatására is lehet használni úgy, hogy a nedvességtartalmakból levonunk egy százalékpontot. Ez azt a tényt tükrözi, hogy nehezebb visszaadni a nedvességtartalmat a szemekbe, mint kivonni onnan. Tehát 10°C és 70% relatív páratartalom mellett a levegő csak kb. 14,4%-ra fogja újranedvesíteni a kukoricát, nem 15,4%-ra. Az újranedvesítés általában csak egy kis mennyiségű kukoricát érint a tartály alján. Ezt a kukoricát többször újra lehet nedvesíteni, és ki lehet szárítani ahogy a szárító zóna keresztül halad a kukoricán. Mivel a szárító zóna mozgása az elsődleges szempont, ezért a ventilátor működtetése a rossz időjárás rövid időtartamai alatt csak kis mértékben befolyásolja a szárítási összteljesítményt.

A kukorica betakarítási nedvesség-korláta

Természetes légszárításnál a maximális megengedhető kukorica-nedvességtartalom nagymértékben függ a szárító ventillátor által biztosított légáram mennyiségétől. Teljesen perforált szárító padlózatra van szükség ezeknek a légáramlási sebességeknek az alkalmazásához és egységes légáram elosztás biztosításához.

Az időjárási körülmények mind a szárítási sebességet mind pedig a penésznövekedés és fejlődés sebességét befolyásolják. ĺgy, a maximális megengedhető nedvességtartalom változik a betakarítás dátumától, valamint az elhelyezkedéstől függően is. A módszer javasolt betakarítási nedvességeket tartalmaz az elhelyezkedés, betakarítási időpont és légáramlási sebesség számos különböző kombinációjára. Megjegyezzük, hogy a kukoricát magasabb nedvességtartalommal lehet betakarítani és szárítani késő ősszel, amikor a hőmérséklet alacsonyabb. A betakarítási nedvesség szintén növelhető, ahogy dél, dél-nyugati irányba melegebb, magasabb páratartalmú körülményeitől az ország hűvösebb, szárazabb körülményei felé haladunk. Ne felejtsük el azonban, hogy a magasabb nedvességgel rendelkező kukorica betakarítása hosszabb ideig tartó szellőztető ventillátor működtetést igényel, ami nagyobb energiafelhasználással jár együtt. A szárítási teljesítmény általában akkor a legkielégítőbb, ha 20-21%-os kukoricát takarítanak be körülbelül október közepén.

A szárítási idő függ a betakarítás időpontjától, a kukorica nedvességtartalmától, a légáramlási sebességtől, és a helyi időjárási körülményektől. A ventillátor működtetési eljárásai szintén befolyásolják a szárítási folyamat befejezéséhez szükséges időtartamot.

Hazánkban a természetes szellőztetéses terményszárítás környezeti feltételei megfelelőek, a forgalomban lévő szellőzőpadozatos terménytárolók kiválóan alkalmazhatók a gyakorlatban. (w)

A szerző környezetvédelmi szakmérnök