A kiváltó okot kell felkutatni

Mivel mi viselkedésorientált kulturális közeget alkotunk, gyakran előfordul, hogy sem a felnőttek, sem a gyermekek viselkedése nem hiteles. A külső és a belső történések közti szakadékot gyermek aztán különbözőképp hidalja át. A megelőzés elsődleges feltétele az őszinte környezet, a család és az iskola értékrendjének azonossága. A nevelés keveset gondol az átélésre, nem fordít kellő figyelmet az érzelmeknek. Hazajön a gyermek az iskolából és gyakrabban kérdezik tőle, „hányast kaptál?” mint az, „hogy vagy?” A gyermek nem tudja kellőképp levezetni feszültségét, igazságérzetét semmi sem igazolja, nem ismerik gondját-baját – egyedül marad. Ha egyedül marad, akkor a szervezet valamiképpen kiutat keres, a hiányt pótolnia kell, vissza kell állítani az egyensúlyt. A teljesítményorientált közegben csak az elért eredményt értékelik, nem pedig az utat, mely a célhoz vezetett. Ezért fordul elő, hogy saját lelki egészségünk kárára gyarapodik a tudásunk, a vagyonunk, mert csak a pihenőidő csökkentésével érhető el mindez. Manapság ennek a jelenségnek tudjuk be a pszichoszomatikus megbetegedéseket. Általában a testet kezeltetjük, miközben a lelki egyensúly bomlott fel. A gyermeknél a lelki egyensúly megtartása nagyon fontos, és ha már tünetként jelentkezik a zavar, akkor a kiváltó okot kell megkeresni, nem pedig büntetni a tünetet (a büntetés negatív megerősítése a tünetnek). Gyakori a család helytelen napirendje, amivel a felnőtt ugyan vele bír, de amelyhez a gyermek nem tud alkalmazkodni. Ilyen pl. a rendszertelen tanulás, mindig más időben, máshol, mással tanul a gyerek, vagyis improvizáció nála a tanulás, ezért a hozzáállása is ilyen lesz, mivel nem tartja majd komoly foglalatoskodásnak. A személyiség az első hat-nyolc évben rögzül, ha biztosítjuk a gyermek egészséges testi-lelki fejlődésének feltételeit, akkor kicsi az esélye annak, hogy fejlődése félresiklik. Sok mindent fogunk az öröklődésre, pedig csupán 3-5 százalék a „reménytelen” eset, a többinél segíteni lehet. Megértéssel, összefogással, következetességgel, megerősítő értékekkel, dicsérettel. Ez a nevelők feladata. A családok nevelési módszerei manapság nem követik az iskola kötött normarendszerét. A magatartászavarok megnövekedését az iskolákban ezzel is indokolhatjuk. A szabados, laza nevelési módszert felváltja az elvszerű nevelés, ahol a gyermek büntetést vagy dicséretet kap, ha megérdemli. A gyermek ezt elfogadja, mert igazságosnak tartja. Ha ebbe a rendszerbe a szülő mint zavaró tényező lép be, vagy az iskolában nem a leírt elv érvényesül, akkor felbomlik a rendszer. Kialakul a kettős nevelési hatás és a gyermek lavírozni kezd, vagy elbizonytalanodik. A problémákat minden esetben meg kell beszélni. Megszületik a „haditerv”, amelynek megvalósítása során mindenkire hárul felelősség Ha az érintettek nem tartják be a fogadalmukat, akkor az büntetést von magával. Ha lehet, akkor ne a szabadidő megvonásával büntessünk, hanem pl. a tévénézésre, számítógépezésre szánt időt, a zsebpénz összegét csökkentsük, esetleg többlet házimunkát bízzunk a gyerekre. A leírtaknak csak akkor van értelme, ha következetesek vagyunk a gyermekkel, de önmagunkkal szemben is. A probléma kendőzésének nincs helye, a magatartászavar a bűnözés küszöbét is jelentheti.