A kígyóuborka tápoldatozása

Ez az idő átlagosan 55-60 nap, tehát nagyon gyorsan hoz bevételt, ami fontos a mai kiélezett piaci helyzetben. Ugyanakkor ebből fakadnak a kígyóuborkával kapcsolatos gondok is. A felfokozott életfolyamatok miatt nagyon gyorsan és érzékenyen válaszol a környezeti tényezők kedvezőtlen változására.

Sok környezeti tényező befolyásolja a növény teljesítőképességét. Ezek közül nem mindet tudjuk egyformán befolyásolni, sőt van, amire egyáltalán nem gyakorolhatunk hatást. A legkevesebb ráfordítással járó, viszont a legnagyobb jövedelmezőség-javulást hozó fejlesztés a korszerű, a növény mindenkori igényeit kielégítő folyamatos tápanyag-utánpótlás.

A kígyóuborka intenzív tápanyag-felvételű, de ugyanakkor igen sóérzékeny növény. A korszerű tápanyag-utánpótlás során ennek az ellentmondásos állapotnak kell úgy megfelelni, hogy legmagasabb hozamot érjük el.

Sok idő telt el azóta, amikor a hajtatott uborka tápanyagellátása abból állt, hogy a kertészek nagy adagú istállótrágyát dolgoztak az ültetés előtt a talajba, majd ezt esetleg fejtrágyázással egészítették ki a tenyészidő során. A korszerű, vízben kiválóan oldódó műtrágyák megjelenésével és a csepegtető öntözőrendszerek elterjedésével gyökeres fordulat következett be a növénytáplálásban. Lehetőség nyílt a folyamatos tápoldatozásra a termesztés során.

A kémhatás

A tápanyag-utánpótlás és ezen belül a tápoldatozás során nagy hangsúlyt kell helyezni a víz kémhatásának beállítására. A tápelemek többségét a növények a 6,0–6,5 pH-tartományban veszik fel leghatékonyabban. A termesztésben növénytani és gazdaságossági szempontok miatt leginkább a salétromsavat és a foszforsavat javasolt használni a tápoldat kémhatásának a beállítására. A talajon történő termesztés során figyelembe kell venni a termőtalaj kémhatását is. Ha ez pH 6,5 felett van, akkor a tápoldat pH-beállításánál erre is figyelni kell. Ekkor a tápoldatot akár pH 5,0 alá kell savazni azért, hogy a gyökérzónában kialakuljon és fenntartható legyen a tápanyagfelvételhez szükséges kémhatás. Talajon a kígyóuborka sótűrése és a tápoldat kémhatása között szoros a kapcsolat egy meghatározott pH-tartományban (lásd a táblázatot).

Sókártétel

Az uborka sóérzékeny növény, ezért a tápanyag-utánpótlás során gyakran okoz gondot a talajban felhalmozódó tápanyag. Ilyenkor a növény levelei az átlagosnál sötétebb színűek lesznek, súlyos esetben – a nehéz vízfelvétel és a gyökérvesztés miatt – a csúcstól kiindulva lankadhat a növény, a terméskezdemények pedig abortálódhatnak. Ekkor átmenetileg abba kell hagyni a tápoldatozást, és savas vizes öntözésekkel helyreállítani a gyökérzóna tápanyagszintjét.

Nitrogén-túladagolás

Az uborka az erőteljes növekedéshez sok nitrogént vesz ugyan fel, de ez nem jelenti, azt, hogy csak ezt a tápelemet igényli. Sokszor előfordul, hogy a termelők aránytalanul sok nitrogént adnak a növénynek. Ebben az esetben az idősebb levelek széle 2-4 mm széles sávban beszárad. A termések vége kiszélesedik, „bunkósodik”.

Foszforhiány

A foszfor a növény energiaháztartásában és a generatív szervek kialakulásában vesz részt. A hiánya gyakori jelenség a szikesedésre hajlamos, nehéz régi jellegű talajokon. A leveleken nagy beszáradó foltok jelennek meg, széles sárga udvarral. A levélelhalás, -sárgulás alulról felfelé halad. A virágok mérete csökken. Az uborka különösen sok foszfort igényel a főszár-terhelés és a kacsosodás időszakában, valamint a magas nátriumszintű talajokon.

Kalciumhiány

A kalcium köztudottan a legnehezebben felvehető tápelemek egyike. Ritkán fordul elő a termesztés során, hogy nincs kalcium a talajban, sokkal gyakoribb gond, hogy gátolt a felvehetősége. A kalcium a növényben a vízzel együtt mozog a gyökérszőröktől a levél légzőnyílásáig. A növényben egyszerű fizikai folyamat, az ozmózis útján mozog. A levél a légzőnyílásokon keresztül párologtat, a sejtekben a sejtplazma töménysége nő, ezáltal a hígabb töménységű környező sejtek plazmájából von el vizet. Ez a folyamat sejtről sejtre terjed, egészen a gyökérsejtekig. Kalciumhiány akkor következik be, ha a vízforgalom megáll, esetlen egyes helyeken megfordul, és az erősen növekedő szervekből a levelek felé áramlik a víz.

Mi történik az uborkanövényben kalciumhiány esetén? A jelenség leggyakrabban a több napig tartó borús időben alakul ki. A növények ilyenkor a gyenge szellőztetés miatt nem tudnak folyamatosan párologtatni, megáll a vízáramlás a növényben, és a gyökerek tevékenysége csökken, egyfajta pangás lép fel. A gond akkor teljesedik ki, amikor a nap kisüt: a termelők ilyenkor szellőztetnek, a levelek pedig erősen párologatni kezdenek. A legyengült gyökerek ilyenkor nem tudják pótolni a vízleadást, a növény pedig fejlődő termésekből és a hajtáscsúcsokból vonja el a vizet. Ezzel együtt a hajtáscsúcsban szünetel a kalciumellátás, a fejlődő sejtek fala nem tud rendesen kialakulni, ami sejtelhaláshoz vezet. Ez okozza a hajtáscsúcs részleges, vagy teljes nekrózisát.

Bórhiány

Az uborka bórigénye a főszárterhelés időszakában növekszik leginkább. Az elem hiányában a közepes és az attól nagyobb terméseken a bőrszövet elhal, hegesedik.

Természetesen más tápelemek hiányával is találkozhatunk, de most elsősorban a leggyakrabban előforduló tápanyag-ellátási gondokkal foglalkoztunk.