A káposztafélék és a paprika permetezéséről

A káposztaféléknél, főleg az öntözéses termesztésben terjed a xantomonászos feketeerűség. A fertőzés mértéke az öntözés időpontjának megválasztásával csökkenthető. Célszerű ezért délelőtt öntözni, mert így a leveleken hamarabb felszárad a víz. Megelőző védekezésként rézkészítményekkel permetezhetünk. Ilyen pl. a Champion 50 WP (0,4%), Funguran WP (0,4%) stb. A felsorolt szerek egyben a szárazabb időben fellépő alternáriás megbetegedésre is hatásosak. A levelek viaszossága miatt ajánlatos a permetlébe tapadószert is adagolni, ilyen pl. az Agrovital (0,03%) vagy a Silwet L 77 (0,01%).

Ne feledkezzünk meg a levéltetvek elleni védekezésről sem.

A káposztaperonoszpóra ellen hatásosak a rézkészítmények is, ám használható még: Merpan 50 WP (0,2%), Folpan 48 SC (0,2%), Dithane M 45 (0,2%), Novozir MN 80 (0,2%).

A hagymafélék legveszedelmesebb kórokozója, a hagymaperonoszpóra, csapadékos időben vagy öntözés után jelentkezik. A fertőzés erőssége az időjárástól függ. Ellene megelőzésként használhatók a felszívódó készítményeket, mint például az Acrobat WG (0,4%), Mikal M (0,6%), Ridomil Gold MZ 68 WG (0,4%). Alkalmazhatók továbbá a rézkészítmények is.

Már most rendszeresen védekezzünk a paprika baktériumos levélfoltossága ellen, amely időről időre – főként a hajtatott berendezésekben – tizedeli a termést. Ez a betegség a levélzet idő előtti lehullását, felkopaszodását eredményezi. Védekezni csak réztartalmú készítményekkel lehet, a kezeléseket 7–10 naponként ismételjük meg.

A betegség a termésen jelenik meg, éspedig javarészt a termés felső csúcsi részén különböző nagyságú folt formájában. Többen azt gondolják, hogy ezt gombabetegség okozza. Pedig ez a betegség élettani jellegű, és az erős napsugárzás váltja ki. Ilyenkor a termés felső, nap felé eső részén ovális, éles határú folt keletkezik. Az ilyen folt mindig a csúcsi részén és sosem a kocsány felőli részen keletkezik.

A betegség főleg az első virágzásból fejlődött terméseket károsítja, mert akkor a növénynek még nincs olyan dús levélzete, amely kellően beárnyékolná a termést, másrészt az első termések vannak legközelebb a föld felszínéhez, s a felmelegedett talaj kisugárzása ezeket éri a legjobban. A paprika termésén keletkezett sebhelyeken keresztül más saprofita gomba is fertőzhet. Megfigyeléseink szerint általában a vékony húsú, korai fajták pl. Szlovákia, Viharsarok stb. fogékonyabbak a betegségre. A tápanyagvizsgálatok kimutatták, hogy a foltos termés nagyon kevés meszet tartalmaz, ami a paprikatermés szövetelhalásának fő oka. A szakirodalom és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a paprika – magas hőmérsékleten – úgy védekezik, hogy elzárja a légzőnyílásait, hogy kevés vizet párologtasson, ami azzal jár, hogy kevesebb vizet vesz fel. Azt azonban tudjuk, hogy a növény a meszet csak bő vízben oldva veszi fel. A termés képzéséhez pedig mindig nagyobb mennyiségű mész szükséges. Ezért, ha a paprika a termésképzés időszakában kevés vizet vesz fel, akkor a termésben mészhiány keletkezik, ez a betegség okozója. Az elégséges mészfelvételt a termesztő is gyakran korlátozza, ha a talaj a magas műtrágyahasználat miatt elszikesedik vagy magas a káliumtartalma. Az intenzív paprikatermesztésben tehát a komplex talajelemzés elengedhetetlen. A bajok megelőzésében megoldást jelenthet a mésztartalmú levéltrágyák alkalmazása. A betegség megelőzésében jó eredményt érhetünk el például a lassan oldódó Lamag Ca (0,5%) levéltrágyával, mert a mész a levél felületén 14–21 napig a növény rendelkezésére áll. A készítmény magas (16%-os) magnéziumtartalmának köszönhetően a tápanyagfelvétel folyamatos.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó