A káposztafélék biotermesztése

A biokáposzta termesztése nem kötődik a hagyományos káposztatermesztési körzetekhez. Termesztésük nem önmagában történik, hanem társ- és köztes növényekkel együtt. Sikeres művelésük kitartóbb munkát, több szorgalmat és nagyobb gondosságot igényel, mint a hagyományos termesztés.

Fényigény, hőigény

A káposztafélék sikeres termesztéshez napi 10 órás, kb. 6000 lux megvilágítás szükséges. Hőmérsékleti optimumuk 13+-C fok, fejlődésükhöz a 6-20 C fok közötti hőmérsékleti értékek hasznosak. A termesztés során a hőminimumnál alacsonyabb és a hőmaximumnál magasabb hőmérséklet hatására fellépő élettani változások kedvezőtlenül befolyásolják az eladható árú mennyiségét és minőségét.

Talajigény, tápanyag, öntözés

A káposztafélék csak jó tápanyag ellátottságú talajon adnak kielégítő termést, kifejezetten szervestrágya igényes növények. A biokáposzta termesztésében általános az istállótrágya és a saját gazdaságból származó komposzt használata. A biotermesztésben kerülik a túltrágyázását, óvják a környezetet. A trágyát több éves érlelés után mésszel és agyaggal keverve juttatják ki a földre.

A talajművelésben talajlazítóként alginitet, hínárt és törkölyt használnak. A vetésforgóban rendszeresen szerepelnek a pillangós virágú zöldség (pl. zöldborsó, bab) és takarmánynövények (pl. herefélék) is. Különös szerepe van a zöldtrágyaként is hasznosítható növények használatának, melyeket rövid tenyészidejük miatt fő és másodvetésben egyaránt termelhetünk. A tarlóba vetett zöldtrágyák kelését kelesztő öntözéssel segítjük. A mézontófű (Phacelia tanacetifolia) és olajretek vetésforgóba illesztésével a kiváló zöldtrágya hatása mellet a talaj fonálféreg állományát is gyérítjük. A biotermesztés során az alaptrágyázást követően lehetőségünk van állománykezelésre is növényi levek, pl. csalán (Urtica dioica, U.urens) használatával.

A káposztafélék zöldtömegűk kialakításához a megfelelő tápanyagellátás mellett sok vizet is igényelnek. A karfiol, brokkoli és bimbóskel vízigénye különösen magas és a termesztés során rendszeres párásítást is kíván. A rövid tenyészidejű fajtákat folyamatosan lássuk el vízzel. A hosszú tenyészidejűek átmenetileg és kisebb károsodással tűrik a vízhiányt. A káposztafélék közül legkevesebb vizet a hosszú tenyészidejű kelkáposzta és leveleskel fajták igényelnek.

A káposztafélék növényvédelme

A vetés előtt a magot magcsávázó levekben vagy egyéb magcsávázó anyagokban áztatjuk. Baktériumos-, gombás valamint csírakori betegségek ellen fokhagyma (Allium sativum), kamilla (Matricaria chamomilla) vagy torma (Armoracia lapathifolia) növényekből készült magcsávázó leveket használunk.

A feketeeres szárrothadás (Xanthomonas Campestris) baktériumos kórokozóját a vetőmag melegvizes áztatásával tudjuk gyengíteni. Szántóföldi állományban történő fellépése esetén célszerű a vetésforgón változtatni.

Talajlakó gombák ellen nagyon jó hatású a Stretomyces griseoviridis sugárgombából kifejlesztett preparátum a Mycostop. Palántadőlést okozó gombák (Alternária, Fusárium, Phytium, Rhizoctonia), valamint peronoszpóra (Peronospora brassicae) ellen csalánlevet (Urtica dioica, U. urens) valamint zsurló (Equisetum arvense) és cickafark (Achillea millefolium) forrázatát használjuk. Ezek a gombafélék a termesztés során később is fellépnek, megelőzésük ezért különösen fontos.

A fuzárium ellen rezisztens fajták használata és a vetésforgó betartása nyújt megoldást. A káposztafélék lisztharmata (Erysiphe communis) meleg, száraz időjárás esetén támad. Segít a szódabikarbóna 2%-os vizes oldata és az alginites porozás is.

A szántóföldön fertőz először, de rendszerint csak később a betárolást követően jelenik meg a szklerotiniás (Sclerotinia sclerotiorum) valamint botritiszes (Botrytis cinerea) rothadás. Elsősorban a gyenge növényeket támadja meg. A szklerotiniás fertőzés megelőzésében az egyszikű, gabona elővetemény használata sokat segít. Betárolás előtt fertőtlenítsük ki a tárolót és a tárolás céljára szolgáló konténereket, ládákat is. A tárolás során rendszeres légcserével biztosítjuk a magas páratartalmú levegő kiáramlását. A rendszeres légcserének a hajtatott, illetve takart kultúrákban is fontos szerepe van. Alacsonyabb tőszám használata esetén a növények ellenállóbak és egészségesebbek lesznek.