A hatékony vegyszerfelhasználás

Azok a termelők, akiknek nincs megfelelő szakképesítésük, s nem tudják az egyes gyomfajtákat pontosan felismerni, inkább hívjanak segítségül szakembert. Ezen a területen ugyanis valóban nagyot lehet bukni, a terméshozam kiesésétől kezdve a totális károkig, nem beszélve arról, hogy a rosszul felhasznált vegyszert is meg kell vásárolni. A termelők sajnos, a sikertelenség láttán hajlamosak a vegyszer hatékonyságát is megkérdőjelezni, pedig néha valójában csak arról van szó, hogy időközben az adott parcellán megváltozott a gyomok öszszetétele, vagyis kiszelektálódtak a gyomirtóra nem, vagy kevésbé érzékeny gyomok, s ennek az a következménye, hogy a harmadik, negyedik évben a gyomirtó már szinte hatástalannak tűnik. Jó példa erre a posztemergensen kezelt kukoricákban a csattanó maszlag elszaporodása. Ezek a problémák leggyakrabban a monokultúrában termesztett növényeknél, vagy csak két növényt váltogató termésforgóban fordulnak elő.

A gabonafélékben és a kukoricában a gyomok irtása vegyszeres úton nagyon jól megoldható. Szinte minden nálunk található gyomra van megfelelő készítmény, csak ismerni kell, hogy a nehezebben irtható gyomok közül (vadzab, nagy széltippan, pipitér fajok, székfű fajok, ragadós galaj) melyek fordulnak elő, és ennek megfelelően kell a vegyszert kiválasztani.

Vannak azonban olyan kultúrák, amelyekben nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem irtható gyomok találhatók. Ilyen a napraforgóban a mezei acat, a szerbtövis, a parlagi rézgyom (iva). Nehezen irtható gyomok még a csattanó maszlag, a mezei csorbóka, a selyemmályva, varjúmák, keserűfűfélék, parlagfű. Ha ezek közül a gyomok közül a parcellán több fordult elő az előző években, olyan gyomirtó szert kell keresni, amelyiknek a hatása erre a gyomra kiváló. Ha ilyet nem találunk, érdemes előre meggondolni, nem célszerűbb-e más kultúrát vetni, amelyikben jobban megoldható az említett gyomoknak az irtása.

Általában érvényes, hogy az egyszikű (keskenylevelű) kultúrákban (gabonafélék, kukorica, köles, cirok) könnyen irthatók a kétszikű (széleslevelű) gyomok. Kétszikű kultúrákban pedig a fűféle gyomokat könnyebb irtani. Mivel általában a szántóterület kisebb részén termelnek kétszikű kultúrákat, érdemes odafigyelni a fűfélékre (főleg az utóbbi időben terjedő nagyon veszélyes gyomra, a tarackbúzára és a fenyércirokra), és már kisebb fertőzöttség esetén is védekezni ellene. ĺgy ugyanis foltok, parcellaszélek, útmellékek kezelésével magas hatásfokkal, jóval olcsóbban megelőzhetjük elterjedésüket.

Az utóbbi években a mezei acat és a hozzá hasonló mezei csorbóka sok gondot okoznak. Aclopyralid hatóanyagú szerekkel viszont nagyon jól irthatók, mégpedig a föld alatti gyökérrendszerük is, ami azt jelenti, hogy a következő évben csak nagyon kis százalékuk regenerálódik. Annak ellenére, hogy ezek a szerek nem tartoznak az olcsó készítmények közé, a foltok kezelése nem jelent olyan nagy kiadást. Nagyon gyorsan terjedő gyom a parlagfű. Ellene több vegyszer áll a termelők rendelkezésére a kukoricában, a napraforgóban, a szójában és a cukorrépában is. Terjedése tehát nem a vegyszerek hiányának következménye, hanem inkább a termelők könnyelműségének számlájára írható. Mindig az utak mentén, parcellák szélén jelenik meg, és innen pár éven belül elterjed az egész parcellára. A legolcsóbb védekezés tehát a terjedésének meggátolása már a megjelenése kezdetén, tehát az útszélek, parcellaszélek rendbentartása. Ugyanez érvényes az ivára (parlagi rézgyom) és a selyemmályvára is.

A vetés előtti (preemergens) talajkezelésre használt szereknek ahhoz, hogy jó hatásfokuk legyen, megfelelő nedvességre van szükségük. Ahol ilyen vegyszereket akarunk használni, nagyon figyeljünk oda a talajelőkészítésre. Csak minimális mértékben mozgassuk a talajt vetés előtt, egy könnyű fogassal dolgozzuk be a szert, így ha csapadék nem is hullik, a talajban lévő nedvesség elegendő a megfelelő gyomirtó hatás kiváltásához. Ott, ahol valamilyen oknál fogva nem tudtuk megőrizni a talajnedvességet, a talaj felülete göröngyös, egyenetlen, ott ezeket a szereket ne is használjuk, inkább válasszunk valamilyen posztemergens (növények kikelése után alkalmazható) szert. Ezeknél a posztemergens szereknél az alkalmazás időpontjának megválasztása a legfontosabb. Feltétlenül be kell tartani a használati utasítást, amely előírja, hogy mekkora legyen a kultúrnövény és mekkora lehet a gyomnövény. Nem szabad megvárni a még esetleg kelő gyomokat, mert így az elsők megnőnek és túlélik a gyomirtózást. Ilyenkor, ha jó hatást akarunk elérni, inkább érdemesebb két kezelést végezni. Természetesen a kezelések gazdaságosságát is figyelembe véve.

A vegyszerek kínálatában fontos jellemző a hatóanyag vetésterületre átszámított egységára. Ez akiadások szempontjából egyértelmű tényező, de a gazdaságosság szempontjából nem mindig a legfontosabb. Az elgyomosodott parcellák kitisztítása esetén például figyelembe kell venni, hogy ez több éves folyamat, a magasabb költségek nem egy évre vonatkoznak, de megtérülnek, ha nem is az első évben. Minél intenzívebben és nagyobb várható haszonnal termesztünk egy növényt, annál nagyobb hatásfokkal kell a gyomirtózást is megtervezni.

A szerző az ÚKSÚP növényvédelmi szaktanácsadója