Párizs harmadik olimpiáján már nemet mondana az abszurditásokra

Az 1900-as, második újkori olimpia Pierre de Coubertin bárónak, az olimpiai eszme életre hívójának és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik megalapítójának tiszteletére került Párizsba. Ma már nehéz elképzelni, hogy akkor az ötkarikás játékok egy nagy presztízsű világkiállítás kísérőeseményének számítottak, a párizsi expó szervezői csak egyfajta nyűgként tekintettek a sporteseményre.

Emiatt a szervezés is rendkívül hanyag volt, sok esetben nem használták az olimpia megnevezést a versenyeken, és a francia nép is sokkal inkább az akkor épített Eiffel-toronyra és a párizsi metró újonnan átadott első vonalára volt kiváncsi, mint holmi futóversenyekre.

A beugró gyerek aranya

Ha ennyiből még nem egyértelmű, hogy miért szerepelnek az 1900-as játékok a történelemkönyvekben a zűrzavarok olimpiájáként, bőven akad még említésre méltó furcsaság. A prímet a holland evezősök története viszi, amely jelenleg az olimpia hivatalos oldalán is kiemelt helyen szerepel. 124 évvel ezelőtt a holland csapat úgy ítélte meg, hogy kormányosuk túl nehéz és rontja az esélyeiket, ezért egy vékony termetű, helyi francia fiút kértek fel a helyére a közönség soraiból. A változtatás bejött, a hollandok aranyérmet nyertek, de a legfeljebb 12 éves francia srác valószínűleg hazament, míg a többiek ünnepeltek. A kámforrá vált fiút azóta sem azonosították be, a franciáknak tehát mindmáig van egy rejtélyes olimpiai aranyérmese.

1900-ban szinte minden szempontból káosz uralkodott. Hivatalos jegyzőkönyv nem maradt az utókorra, több verseny végeredménye mindmáig rejtély, de például azon is mindmáig vitáznak a történészek, hogy Perut vagy Iránt képviselte-e valaki Párizsban. A maratonban arany- és ezüstérmes francia futókat az amerikaiak meggyanúsították, hogy levágtak a távból, bizonyítékként pedig azt hozták fel, hogy a többiekkel ellentétben a két francia nem lett sáros.

Mindezek után az a baki, hogy az atlétika első magyar olimpiai aranyérmesének, a diszkoszvető Bauer Rudolfnak az amerikai himnuszt játszották le, szinte egy mai szemmel is vállalható aprócska malőr.

De hogy ne csak az abszurd dolgokat emlegessük, jegyezzük fel 1900 legnagyobb egyéniségének nevét, akinek bravúrja azóta is megismételhetetlen: az amerikai Alvin Kraenzlein megnyerte a 60 méteres sprintet, a 110-es és 160-as gátfutást, valamint a távolugrást is. Azóta sem történt meg, hogy ugyanaz a sportoló négy különböző egyéni számban nyerjen.

Aki a hite miatt nem futott

Párizs 1924-ben rendezhetett másodszor olimpiát, ebben ismételten fontos érdemei voltak Pierre de Coubertinnek. Ezt az eseményt már a francia főváros is sokkal komolyabban vette, először építettek olimpiai falut a sportolóknak és egy 50 ezer férőhelyes stadiont is felhúztak Párizs külvárosában, Colombes-ban. Ez a létesítmény még ma is áll, 2024-ben egy nagyobb átalakítás után a gyeplabdatorna helyszíne lesz, ezáltal tulajdonképpen a legerősebb kapocs lesz a száz év különbséggel megrendezett két esemény között.

Az 1924-es olimpia volt az első nemzetközi sportviadal, amelyet közvetítettek a rádiók és több mint ezer újságíró is ott volt már a helyszínen. Száz évvel ezelőtt is bőven történtek furcsaságok Párizsban, bár már nem olyan extrémek, mint 1900-ban. Németországot az első világháborús „tevékenysége” miatt nem hívták meg, immár sorozatban másodszor. Érdekességként megemlíthetjük, hogy az éremtáblázaton a győztes Egyesült Államok mögött Finnország végzett másodikként. A finn színekben versenyző futó, Paavo Nurmi 1500 és 5000 méteren is aranyérmet nyert úgy, hogy a két verseny között nagyjából fél órát szusszanhatott. A skót Eric Liddell hithű keresztényként nem volt hajlandó részt venni a 100 méteres sprint fináléjában, mert azt vasárnap tartották, majd a szervezők nyomására elindult a hétközi 400 méteres távon és aranyérmet szerzett. Történetét a négy Oscar-díjat nyert híres film, a Tűzszekerek (Chariots of Fire) is feldolgozta.

Aranyérem építészetben és hegymászásban

A korai olimpiákra jellemző módon 1924-ben is voltak művészeti versenyek, öt különböző kategóriában osztottak érmet. A legendás magyar úszó, Hajós Alfréd építészet kategóriában, egy stadion tervezetéért kapott ezüstérmet úgy, hogy az aranyat nem ítélték oda senkinek. A magyar delegációnak itt voltak először női tagjai, a legjobban a vívó Tary Gazella szerepelt, aki hatodik lett.

De találunk még a művészeti versenyeknél is izgalmasabb medál-sztorit ´24-ből: Pierre de Coubertin báró soron kívüli aranyérmeket osztott ki az Everest meg nem mászásáért. Egy nagy nemzetközi expedíciónak 1922-ben 500 méter szint hiányzott a legmagasabb csúcs eléréséhez, de senkinek sem sikerült feljutnia, ráadásul hét indiai teherhordó meghalt egy lavinában. A törekvés így is olimpiai aranyat ért, Coubertin 21 expedíciós tagot tüntetett ki a legfényesebb medállal. Az egyetlen nepáli tag, Tedzsbir Bura mindmáig hazája egyetlen olimpiai érmesének számít, bár a NOB hivatalosan sohasem vette fel az expedíció díjazottjait az online adatbázisába.

2024-ben nagyjából tizenötször annyi néző és háromszor annyi sportoló érkezik Párizsba, mint száz évvel korábban. A részt vevő nemzetek száma 44-ről 206-ra emelkedik, a női sportolóké pedig 135-ről 5700-ra.

Az előző két párizsi olimpiához hasonló furcsaságokra 2024-ben valószínűleg már nem kell számítani. Jelenleg az olimpia legizgalmasabb kihívásának a nyílt vízi úszások és a triatlonversenyek megrendezése ígérkezik a megáradt és szokásosnál sebesebb sodrású Szajnán.