A gyenge növényeket támadják

A betegségek és a kártevők elsősorban a gyengén fejlődő növényeket károsítják. Erről bárki meggyőződhet, ha elvégzi az Alwin Seifert Kertészkedés mérgek nélkül című könyvében leírt kísérletet. Ennek lényege a következő: Az egészséges biokomposzttal kevert földbe ültetett töveket a burgonyabogár nem támadja. A mellette levő, műtrágyázott talajba ültetett növényeket akkor is tarra rágja, ha a kártevőket a tőről rendszeresen összegyűjtjük.

Ám a lehető legjobb legtöbb biokomposzt felhasználása, és a talaj leggondosabb takarása ellenére is felléphetnek kertünkben a növényi kártevők. Ez a biodinamikus elmélet szerint azért van, mert szoros kölcsönhatás alakult ki a növény- és állatvilág, a talaj és vízkészlete, valamint a légnemű környezet között. Ha ezek bármelyikében rendellenesség áll be, megjelennek a kártevők.

A kertek egyik gyakori kártevője a levéltetű. Védekezhetünk ellene úgy, hogy a megtámadott hajtásvégeket eltávolítjuk. A levéltetvek elleni küzdelemben segítségünkre lehetnek a katicabogarak is. A biodinamikus hatás azonban itt is megnehezíti a dolgunkat. Ha ugyanis kertünkben nincs elegendő levéltetű, a katicabogarak – táplálékhiány következtében – rövid időn belül elvándorolnak.

A múlt évben a levéltetű elleni hatékonyabb biológiai védelem meggyorsítása érdekében a zöld fátyolkák irányított petézésével próbálkoztam. Erre főleg azért volt szükség, mert az egyik őszibarackfát, mely viszonylag könnyen száradó helyen van, a szép korai termés érdekében csapvízzel is öntöztem. Ez viszont valószínűleg klórozva volt, ami persze a növény számára méreg. Feltételezem, hogy emiatt szaporodtak el a fán néhány napon belül olyan nagy mértékben a levéltetvek. A viszonylag rövid, 15-20 cm-es hajtások kétharmadát levéltetű telepek lepték el. Még szerencse, hogy az eset július 10-e után történt, amikorra a termés javát már leszedtük, így az nem szennyeződött mézharmattal.

A levéltetűvel megtámadott hajtások eltávolításától azért ódzkodtam, mert így jelentősen gyengítettem volna a fa asszimilációs felületét. Próbálkoztam katicabogarakkal, de félnapos keresés után csak egyetlen példányt találtam. Kissé félve próbálkoztam az éjjeli órákban aktív zöld fátyolkák keresésével. Félnapi keresgélés után egy csalánosban mindössze 4 darabot fogtam. A két csikaszpotrohút beengedtem az őszibarackfa lombjai közé, mert nem feltételeztem, hogy petézni fognak. A két vastagabb potrohút pedig felhasználtam szaporításra.

A szaporítást olvasott ismereteim alapján úgy kezdtem, hogy egy üres, 7 decis befőttesüveg szájára sűrű vászonból fedőt vágtam. Azután egy vízzel telt orvosságos fiolába frissen vágott tetves ágat tettem. A fiolát az ágak körül vattával lezártam, hogy a fátyolkák vízbe ne fúljanak, de a nedves vattáról mindig tudjanak elegendő nedvességet szívni. A gallyakat azért kell vízbe tenni, hogy az ágak hervadását késleltessük. ĺgy a hajtáson a tetvek tovább élnek és lehetővé teszik a fátyolkák táplálkozását. A vízzel teli fiolát az ágacskákkal a befőttesüvegbe tettem, csipesszel óvatosan az ágacskára helyeztem a két fátyolkát, majd a üveg száját lezártam az elkészített vászondarabbal és cérnával. A fiola vizét és a tetves ágat naponta cseréltem.

Eleinte minden reggel ott láttam a gallyakon a 1-2 mm-es fátyolkapetéket. Az ágacskákat azután 3-4 napra új üvegbe helyeztem, immár víz nélkül. Az üvegeket természetesen lezártam az előzőhöz hasonló sűrű vászonnal. A gallyat ebben a stádiumban azért nem kell vízbe tenni, s tehát azért száradhat ki, mert a peték nem táplálkoznak. A petéket pedig azért nem tanácsos azonnal a fára kihelyezni, mert az előforduló tojásparaziták könnyen felfalnák őket.

Három nap után, amikor a pete zöld színe drappra változik, az ágacskát a petével együtt a levéltetvekkel megtámadott barackfára erősítettem. Néhány nap múlva az ágon megfigyeltem az orsó alakú lárvácskákat a jellegzetes kúpszerű kitüremlésekkel. A szakirodalom szerint a fátyolkalárva rövid, mindössze 8-15 napos fejlődése alatt akár 300-500 levéltetű imágót és mintegy 1000 levéltetű lárvát elfogyaszt. Atkából pedig akár 10 000 példányt is. Július vége felé a fátyolkapeték száma csökkent, augusztus 5-én figyeltem meg az utolsót. Ezért augusztus 8-án kihelyezem az őszibarackfára az utolsó petével ellátott ágacskát, és a fátyolkákat kiengedtem a lombok közé. Augusztus 20-án az őszibarackfán egyetlen élő levéltetű lárvát, sem imágót nem találtam.

A leírt módszerrel hatékonyan lokalizálható a levéltetű támadása. A tapasztalatok alapján úgy vélem, a vegyszermentes termelést folytató kertészeknek nagyobb gondot kellene fordítaniuk arra, hogy jó minőségű bikomposztot állítsanak elő, a sorokat és sorközöket szerves anyaggal takarják, a növényeket hibátlan állott forrás-, vagy esővízzel locsolják, és a kártevőket természetes ellenségeinek megfelelő helyre történő kihelyezésével pusztítsák. A zöld fátyolka például kedveli a dús lombozatú kertet, ahol cserjék és ragadozócsalogató növények is találhatók. Ilyen például a csalán, kapor, kömény, napraforgó vagy a gilisztaűző varádics.

A szerző a szepsi mezőgazdasági iskola nyugalmazott szaktanára