A félárnyékot kedveli

A hazai, többnyire meszes talajokat több növény nem kedveli, díszítő értékük viszont sokak számára annyira fontos, hogy mégis szívesen ültetik a kertbe. Ilyen például a hortenzia vagy a gyümölcstermő növények közül az áfonya, valamint a kéktől a piroson át a fehérig sok-sok színben pompázó rododendron (azálea) is, amely az európai virágtermesztésben több mint százötven évre tekint vissza.

Egy rododendronon legalább 15-20 bimbó van. Hiába kell neki a savanyú talaj, nem szabad tűző napra tenni, mert azt nem szereti. Inkább a félárnyékos, délelőtti napot kedveli. Jó lenne lágy vízzel locsolni, de ha ez megoldhatatlan, akkor a csapvíz is megteszi. Ám a növénynek a zöldjét soha ne locsoljuk, inkább csak a földjét, mert a kemény foltot hagy a leveleken. Tehát az azáleának inkább a tányérjába öntsük a vizet. Egy tanács: Ha valakinek van nagy tartálya, tegyen bele tőzeget. Két nap után a tőzegtől lágyabb lesz a víz. A növény meghálálja, ha ilyen vízzel öntözik.

Tőzegből többféle van: savanyú és semleges kémhatású. Mindenképpen a savanyú tőzeggel járunk jobban, abból kell két nagymarékkal a vízbe beletenni.

Az azálea leggyakoribb növénybetegsége a nem fertőző levélhullás, a kék vagy a szárgásfehér levélszíneződés. Oka lehet a talaj magas pH-értéke, hirtelen hőmérséklet- és páratartalom-változás, fényhiány, gyökérlabda kiszáradása, túlöntözése. A virágbimbók elhalása a meleg nappalok utáni hűvös éjszakán ért hideghatás következménye, de okozhatja a tápanyaghiány, a nitrogén-túladagolás vagy a becserepezéskor történt gyökérsérülés is. (MR)