A burgonya élettani betegségei

Az utóbbi két év a sokéves átlagnál melegebb, aszályosabb időjárásával felkeltette a termesztők és a fogyasztók figyelmét a burgonyagumó elváltozásaira, élettani betegségeire. A számos rendellenesség közül e cikkben azokat ismertetem, amelyek a hazai termesztési viszonyok között gyakran előfordulnak, esetenként jelentős minőségi károkat okoznak.

A másodlagos növekedés

kiváltó okai a kiegyenlítetlen vízellátás és a magas talajhőmérséklet. A gumónövekedés időszakában az időszakos vízhiány és a nagy talajhőmérséklet miatt leáll, majd az öntözés vagy az eső hatására újra megindul, így az anyagumón több kisebb gumó képződik. Az ilyen gumó rosszul tárolható, nagyobb a hámozási vesztesége, a tárolás alatt gyakran rothad és vetésre sem ajánlott. Védekezésként a hatékony lombvédelem és a folyamatos vízellátás jön számításba, de ajánlatos kerülni kell a másodlagos növekedésre hajlamos fajták termesztését.

Az üvegesedés

részben a másodlagos növekedéssel jár együtt. A jelenség azért fordul elő, mert aszályos időszakban a lombozat erőteljes lélegzése több asszimilátot fogyaszt el, mint amennyit termelni képes. Emiatt megindul a gumókban a korábban betárolt keményítő lebomlása. Ennek a helyére a sejtekbe víz kerül, ez okozza az üvegességet. Egyes, főként a hosszúkás fajták, hajlamosabbak e betegségre. Védekezni ellene a fent említett módon leh

Az üregesedés

főként a nagyméretű gumóknál észlelhető. Külsőleg semmi jel sem utal a gumó belsejében képződő csillag vagy lencse alakú üregre. Kiváltó oka a gumónövekedés hirtelen megindulása a száraz időszakot követően, amikor a növény rövid idő alatt nagy mennyiségű vizet és tápanyagot vesz fel. Az étkezési burgonyafajtáknál rontja a használati értéket, ám a chips fajtáknál sem kívánatos jelenség. Védekezni ellene kiegyenlített víz- és tápanyagellátással lehet. Ajánlatos kerülni a nagymértékű nitrogénezést valamint a betegségre hajlamos fajták termesztését.

A gumórepedést

ugyanaz okozza, mint az üvegesedést. Főként a tápanyaggal jól ellátott talajokon gyakori, amikor szárazság után az érés előtt levő növény átmenet nélkül sok nedvességhez jut. A gumó hirtelen növekedik, minek következtében a héjban apró repedések keletkeznek.

A vasfoltosság

gyakorisága az évjárattól, talajtípustól és az agrotechnikától függően változik. A felvágott gumóban az edénynyalábon szabálytalan rozsdabarna foltokat kép-ződnek, melyek főzéskor megkeményednek. A foltok jelentősen rontják a burgonya étkezési és feldolgozási értékét. A vasfoltosság főként a kedvezőtlen talaj- és időjárási tényezők következtében fellépő vízellátási és légzési zavarok miatt, valamint a hosszantartó szárazság, magas vagy ingadozó talajhőmérséklet mellett a savanyú talajon fordul elő. Egyes nálunk termesztett burgonyafajták hajlamosabbak a vasfoltosságra. Védekezésként a kiegyenlített tápanyag- és vízellátás, a hatékony lombvédelem, a savanyú kémhatású talajok meszezése, a kalcium tartalmú lombtrágyák alkalmazása, és az időben elvégzett betakarítás ajánlható.

A szürkefoltosság

nálunk is gyakori minőségi kárt okozó gumóelváltozás, amely alapvetően a fajták szárazanyag-tartalmától és a gépesítés műszaki színvonalától függ. A gumó felvágásakor észleljük. Szürkefoltosságnak a héj alatt keletkező, a húsba is behatoló szürke, kékesszürke vagy fekete elmosódott szélű foltosodást nevezzük. Az elváltozást a betakarítás, osztályozás, be- és kitárolás során ért ütődés, nyomódás, zúzódás stb. idézi elő. Ezért az említett gépi műveleteket kíméletesebben kell végezni, a gumók esési magassága például ne haladja meg az 50 cm-t, a gépi feldolgozást csak 10 fok fölötti hőmérsékletben végezzünk. A tárolás alatti súlyveszteség mérséklése 3–4 C fokon és 80–85% relatív páratartalom mellett történjen. Az utóbbi különösen fontos a chipsre termelt burgonyáknál.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa