5 megjegyzés a demokráciához

1. Kinek a mi? A demokrácia olyan, mint a művészet, a szerelem meg a saláta. Mindenki mást ért alatta, és mindenre rá lehet mondani, hogy nekem ez a szerelem. Nekem ez is művészet. Ez meg egy rendhagyó saláta. És ha valakinek az a demokrácia, hogy miniszterelnökként indul az államfői posztért, közben pedig elnöki rendszert épít ki, a miniszterelnökit meg megszünteti, annak nyilván jó oka van rá, hogy ezt tegye.

2. Igaz történet. Mesélték a haverok, hogy egyszer egy kisebb város melletti nagyobb faluban, Csehszlovákia területén, a 90-es évek elején illetéktelenek behatoltak egy elhagyott házba, és benn tettek-vettek. Mire az utca népe odasereglett, és bekiabálták nekik, hogy jöjjenek ki, mert az nem a maguké. Mire az illetéktelenek kikiabálták, hogy hát miért. Demokrácia van, nem?

3. Túl idegen hangzás. Az a baj a demokráciával, hogy nincs rendes magyar neve, olyan, amely nem idegen kifejezésből ered. Mert ugye a démosz meg a kratosz ógörög szavakból készült, és népuralmat jelent. Néhány éve ugyan történt egy véletlen, felülről jövő próbálkozás a kifejezés magyarosítására, a demokráció változattal, de nem honosodott meg, ráadásul a diktatúra pártfogói joggal kérvényezhették volna, hogy a diktatúra szót diktatúróra magyarosítsák. Azt meg ugye mi a túrónak? Szóval kéne ezeknek a rendszereknek valami frappáns és magyar megnevezés, ami legalább olyan szépen hangzik, mint a Berettyó vagy a Küküllő vagy a pitypang.

4. Magvas gondolatok. Ide egy Coelho-idézetet szerettünk volna a demokráciáról, de még nem találtuk meg. Érjék hát be Churchillel, meg G. B. Shaw-val. A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval – mondta Winston Churchill. A demokrácia olyan eszköz, mely biztosítja, hogy ne kormányozzanak és ne tájékoztassanak bennünket jobban, mint ahogy megérdemeljük – mondta G. B. Shaw. Már egyikük sem él (úgyhogy az is lehet, hogy tévedtek).

5. Jó hír a végére. Mégsem hagyjuk demokráciás Coelho-idézet nélkül az olvasókat! Nem találtunk a regényeiben, hát gyártottunk egyet saját, belső fejlesztésű Coelho-idézet-generátorunkkal (melynek ma már minden modern háztartásban ott a helye). „A demokrácia valójában egy állampolgárokból kötött hatalmas rózsacsokor. Amíg távolról nézzük, elkápráztat a sziromnyalábok egymásra simuló, csodás göngyölege, közelebbre merészkedve viszont ujjperceinket könnyen túszul ejthetik a tövisek. Ha pedig fejjel lefelé fordítjuk az egészet, vérünk a szirmokra csöpög. Ezért szép.ˮ Taps, függöny.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!