1. Az egészségbiztosításról szóló törvény

igen:81, (ANO-12, KDH-14, SDKÚ-22, MKP-20, Smer-1, függetlenek-12)

nem: 63, tartózkodott: 3, nem szavazott: 0, jelenlévők: 147

„Az egészségbiztosítás univerzális, mindenkire érvényes és a szolidaritáson alapszik.“

A törvény alapelvei:

1. a rendszer szolidáris és mindenki beletartozik

2. az egészségbiztosítást közpénzekből fedezik, melyeket kötelező járulékként szednek be

3. szabadon választhat magának egészségbiztosítót, a biztosító senkit sem utasíthat vissza

4. a járulékrendszer lineáris, vagyis a járulékok a jövedelem meghatározott százalékát képezik, a kivetési alap felső határa az átlagbér háromszorosa

5. szociálisan hátrányos helyzetű és a veszélyeztetett társadalmi rétegekért az állam fizeti a biztosítási díjat, mely a mindenkori havi átlagfizetés 4 százalékát teszi ki

Az egészségbiztosítás alapvető feladata a pénzügyi fedezet megteremtése, melyből a szolidaritáson alapulva finanszírozható az egészségügyi ellátás. Az egészségügyi rendszer gazdálkodása szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a forrásokat szolidáris elven teremtsék meg, melyek biztosítják az úgynevezett kollektív kockázatot. Az egészségügyi kezelés, műszerek, berendezések, gyógyszerek fejlődése miatt szinte elképzelhetetlen, hogy az egyén egyedül fedezze a költségesebb kezeléseket, ezért megkerülhetetlen a szolidaritás elve, vagyis amikor a közös forrásból fedezik a kezelések legnagyobb részének költségeit. Az egyéni kiegészítő biztosítás csak kísérő jelensége lehet az általános, kötelező egészségbiztosításnak. A biztosítás kötelező voltát az indokolja, hogy a lakosság nagy részénél az úgynevezett „biztosítási esemény“, vagyis a betegség már megtörtént, ezért ők csak a kezelés költségeivel szinte megegyező áron tudnák biztosítani magukat, ha a biztosítás teljesen piaci elveken alapulna.

Kiegészítő és általános biztosítás

Az egészségbiztosítás két részre osztható: az általános egészségbiztosításra és az egyéni, kiegészítő biztosításra. Az általános egészségbiztosítás mindenki számára fedezi az egészségügyi ellátást olyan terjedelemben, ahogyan azt a törvények szabályozzák. Ez teljes mértékben a szolidaritáson alapszik, ami azt jelenti, hogy mindenki azonos mértékben juthat hozzá az egészségügyi szolgáltatáshoz, függetlenül attól, hogy tudja-e fizetni a biztosítási díjat. A szociálisan hátrányos rétegek – gyerekek, munkanélküliek, diákok, nyugdíjasok, stb. – az állam fizeti a biztosítási díjat. A kiegészítő biztosítás a plusszolgáltatások fedezésére szolgál majd.

A biztosítási díj újraosztása

A rendszer fontos eleme lesz a biztosítási díj újraosztása, mely arra szolgál, hogy a különböző törzsállományú biztosítók működőképesek maradjanak. Újraosztás tárgyát képezi a kötelező biztosítási díj 95 százaléka, ennek 90 százaléka kerül újraosztásra. Ebből következően az újraosztás mértéke eléri a 85,5 százalékot. Az újraosztás alapelve az egyes biztosítók között a biztosítottak körének kockázati szintje lesz. ez megteremti annak feltételét, hogy valamennyi biztosított, tekintet nélkül az egészségi állapotára, megkaphassa a számára szükséges egészségügyi ellátást.

Ez a rendszer eliminálja a biztosítottak egészségi állapot alapján történő kiválasztásának veszélyét is. A rendszerben működő szolidaritás kétirányú lesz: mindenki számára biztosítja az azonos hozzáférést a betegsége által megkövetelt legjobb kezeléshez, ez a kezelés nem függ majd attól, hogy mekkora biztosítási díjat fizetett be, mindez tekintet nélkül a társadalomban betöltött szerepére, státusára.

Az egészségbiztosítás a biztosított jelentkezésének visszaigazolásával veszi kezdetét, melyet minden biztosító köteles megküldeni a jelentkezőnek. A biztosító csak egy esetben utasíthatja majd vissza a jelentkezést: ha a biztosított azt beadta más biztosítóhoz is. A jelentkezést csak egy biztosítóhoz lehet benyújtani és a benyújtásra köteles minden szlovák állampolgár.

Az egészségügyi ellátás igénybevétele korlátozható:

– ha valaki három hónapnál hosszabb ideig nem fizeti a biztosítást, csak az állapota szerinti elkerülhetetlen, halaszthatatlan ellátásra van joga

– ha az egyén egy biztosítóhoz sem juttatta el a jelentkezését.

Ebben a két esetben a betegnek csak az állapota szerint őt megillető, szükséges elkerülhetetlen, halaszthatatlan orvosi ellátásra van joga. Az ellátás költségeit első alkalommal az egészségügyi minisztérium fedezi. Az nélkülözhetetlen ellátás második alkalommal is jár, ezt azonban már a páciensnek kell megtérítenie.

Az halaszthatatlan orvosi ellátás mértékét a szolgáltató – orvos, kórház kérésére – a biztosító állapítja meg, ezt köteles megtenni 12 órán belül.

Az egészségbiztosítók munkáját a Felügyeleti Hivatal ellenőrzi majd.