Zúg a nép

Soha nem volt még olyan kormány, amely ilyen kevés erkölcsi legitimitással, egyben ekkora teljesítménykényszerrel kezdte volna a működését. Mind a két jelenségnek a Bugár– Procházka tandem az előidézője. 

A Sieť beletörődni látszik a sorsába, hallgat és szép lassan széthullik, miközben úgy tűnik, Procházka nem is tudja és nem is akarja megmagyarázni lépései okát. A Híd kommunikációs osztálya viszont gőzerővel dolgozik és két új érv is előkerült az elmúlt napokban a közösségi portálokon és a beszélgetésekben. Egyrészt a hivatalos magyarázat szerint a párt voltaképpen betartotta választási ígéretét, hiszen megakadályozta a legrosszabbat, hogy a Smer egymaga, illetve csak az SNS-szel alakítson kormánykoalíciót, továbbá a kormányprogram kötelez, s meg kell adni az időt a bizonyításra, a Sulík– Matovič tandem által felheccelt tömegek gyalázkodó kommentáradata ellenében is. 

Mindkét érv valamiféle morális alapot adna arra, miért elfogadható döntés a Smerrel és az SNS-szel közösködni. Miközben az, hogy az együttműködés egyáltalán megvalósult, pusztán a technikai feltételek meglétének, a korábban besöpört mandátumok számának köszönhető: de sem a Sieť, sem a Híd szavazói nem erre adtak mandátumot, hiszen a két párt politikusai nem ezt a fajta együttműködést ígérték. A választásokat megelőző hetekben és hónapokban jobboldali kormány felállításáról beszéltek, kizárták a Smerrel való együttműködés lehetőségét, Bugár Béla pedig még a szavazás éjszakáján is annak tulajdonította a párt gyengébb választási eredményét, hogy a sajtó túlságosan összemosta Fico alakulatával a Hidat. 

Sulíknak és Matovičnak a jelenlegi keretek között nincs más lehetősége, mint tovább táplálni a közösségi hisztériát, de ezt nem tudnák megtenni, ha magában a nyilvánosságban nem lenne jelen az elemi felháborodás. Történik mindez ráadásul olyan környezetben, ahol Kotleba is kiemelkedően sikeres tudott lenni, részben azzal, hogy a hazug politikusokat ostorozta – erre a politikusok a választások után pár nappal átejtették a saját szavazóikat. 

A választó zúgolódik, de tenni keveset tud. A facebookos kommentáradat, vagy az olyan ötletek, mint a szlovák gazdák 2012-es, minisztérium előtti trágyaborítási akciója, legfeljebb a frusztráció kinyilvánítására alkalmasak, a képviselők a mandátumukkal már a parlamentben ülnek és ott is lesznek egy darabig. A kérdés az, hogy meddig – ugyanis a harmadik Fico-kormánynak egyrészt teljesítenie kell, másrészt pedig nem fogják elkerülni a botrányok. Lehet programpontokba kapaszkodni, de bármilyen együttműködés csak úgy indokolható, ha azt rövid idő alatt eredményekre váltja egy párt – aztán ezt teszi folyamatosan, négy éven keresztül. Nehéz lesz, mert a közeg is megváltozott – a szlovák jobboldaliliberális sajtó, amely korábban kifejezetten barátilag, kesztyűs kézzel bánt a Sieť–Híd kettőssel, most kifejezetten vadászni fog a botrányokra. A népnek pedig lesz oka hosszabb távon is zúgolódni.