Zajac állami csődöt jelentett

Az állam ritkán jelent csődöt. Ez inkább csak Dél-Amerikára és a világ más szegény országaira volt jellemző. Stabil gazdaságok, mint az Egyesült Államoké, még sohasem mentek tönkre.

Nálunk az egészségügyi ellátást az állam szavatolja. Az alkotmány értelmében ez a szolgáltatás ingyenes, habár mindenki jól tudja, hogy ez nincs teljesen így: mi fizetjük – betegbiztosítás és adó formájában. A polgár maga előlegezi meg a betegellátás költségeit. Az állam az egészségügyre jutó anyagi javak elosztását, jó egészségügyi törvények megalkotását és az egészségügyi ellátás felügyeletét hivatott biztosítani. Mindezt úgy kell megtennie, hogy minden polgára megkapja betegsége esetén a szükséges alapellátást.

Több mint tíz éve közgazdászok kiszámították, hogy egy működőképes egészségügyi ellátás biztosításához mennyivel kell hozzájárulnia a dolgozónak, munkaadójának és az államnak. Ezt törvényekbe is foglalták, amelyeknek az első megsértője maga az állam volt: éveken keresztül csak részben fizette az általa biztosított személyekért a biztosítási díjat. Elmaradása mára meghaladja a 20 milliárd koronát. Ez éppen annyi, amennyivel az egészségügyi biztosítók az egészségügyi szolgáltatóknak tartoznak. Milliárdokra rúgnak az „alagútvájó” vállalatok, leggyakrabban állami cégek tartozásai is. Ezen összegeket az egészségügyi biztosítók, tehát maga az ágazat már sohasem fogja látni...

Az állam bebiztosította, hogy az orvosok, egészségügyi intézmények kötelesek a beteget ellátni, a patikákban gyógyszert kiadni. Törvényeket hozott, melyek ezt a kötelező ellátást tételesen felsorolják. Ehhez azonban nem biztosított elegendő pénzt, így az egészségügyi biztosítók fokozatosan eladósodtak. Vannak olyan járások, ahol a biztosítók 5-6 hónapos késéssel térítik meg a már kiadott gyógyszerek árát. Ennek ellenére a gyógyszer kiadásának megtagadása – vagyis a gyógyászati rendtartás megsértése – a biztosító fizetésképtelensége miatt az egészségügyi intézmények enge-délyeinek bevonását eredményezhette. Az állam tehát kényszerítette az orvosokat és a patikatulajdonosokat, hogy saját anyagi forrásaik feláldozása árán „kölcsönözzenek” az államnak. A múltban az állam az egészségügyi ellátás folyamatos biztosítása végett a biztosítókért törvényben vállalt kezességet.

Az elmúlt években 14 biztosítóból mindössze 5 maradt. Ezek is inkább halódnak, valódi funkciójukat nem látják el, pénzhiány miatt nem tudnak egymással versenyezni. Tipikus a Perspektíva biztosító esete. Annak ellenére, hogy az állam (főleg az egészségügyi és pénzügyminisztérium) negyedévenként átvilágította, mégis tönkrement. Állítólag az alagútvájók szétrágták, mint az ementáli sajtot. A biztosító a mintegy másfél milliárdos össztartozásából több száz millió koronával tartozik az orvosoknak, gyógyszertár-tulajdonosoknak és más egészségügyi intézményeknek a már elvégzett egészségügyi ellátásért, gyógyszerért. A törvény értelmében a Perspektíva adósságait a biztosítottakkal együtt az Általános Egészségügyi Biztosító vette át, neki kellene az adósságokat kiegyenlítenie. Ehhez viszont a kormánynak kell felszabadítania a szükséges összeget a privatizációs bevételekből és a költségvetésből. Az előző kormány erről több határozatot hozott, konkrét összegekre, hónapokra lebontva a visszafizetést. Úgy látszott, hogy a dolog 4 év után talán megoldódik.

Ezek után mindenkit váratlanul ért az egészségügyi miniszter, Rudolf Zajac múlt heti bejelentése, hogy egy törvénymódosítással ezek a már elismert tartozások mégsem lesznek az orvosoknak, patikáknak és a többi egészségügyi intézménynek megtérítve. Szavai szerint „ők is vállalkozók, akiknek vállalniuk kell a rizikót”. Ezt a kemény intézkedést az egészségügyesek „azon ügyeskedőknek köszönhetik, akik a csődeljárás során tovább vájták az alagutat, és több száz millióval rövidítették meg a Perspektíva biztosítót”. A jövőben a kormány által elfogadott törvénymódosítás értelmében az állam csak a két állami tulajdonú biztosítóért vállal garanciát. Például éppen azért az Általános Biztosítóért (VZP), melynek vezetőségét a kormány a napokban gazdasági visszaélések gyanúja miatt leváltotta, s amely biztosító még 150 nap után is csak nehezen téríti meg számláit, és gazdasági mutatói a legrosszabbak...

Ennek a törvénymódosításnak semmi köze az egészségügy reformjához. Egy normális gazdaságban az államnak példát kellene mutatnia, nem válhat saját maga az alagútvájás mintaképévé. Ha az állam a szolgáltatást megrendelte, árat szabott neki, kikényszerítette a szolgáltatás elvégzését, amit az egészségügyesek el is végeztek, 4 év mesterséges huzavona után nem mondhatja ugyanezen állam (miniszter, kormány, parlament), hogy dokikám, patikuskám, hülye voltál, rossz biztosító betegjének mentetted meg az életét és adtál ki értéktelen cetlire (receptre) gyógyszert, és ugyan elismertem, hogy kiadtad, de mégsem fizetem meg. Ezeket a veszteségeidet az adótörvények értelmében még meg is adóztatom!

Felmerül néhány kérdés. A törvény parlamenti jóváhagyása esetén el lehet-e majd várni a jövőben, hogy egy egészségügyi intézmény beteget lásson el, a patikus gyógyszert adjon ki olyan biztosító betegeinek, amely milliós adósságot halmozott fel és nincs garantálva ennek az összegnek a jövőbeni megtérítése? Nálunk éppen az állam garantálja az alkotmányban az egészségügyi ellátást. Miért nem következik ebből automatikusan az erre szükséges anyagiak térítése is? A kormány által elfogadott törvényjavaslat visszamenőleges hatályú (retroaktív), azaz alkotmányellenes. Milyen értéke lesz a szlovák állam által adott garanciáknak? Lehet-e majd hinni a megrendelt beruházások kifizetésében? Mit fog erre az újkori „államosításra” a külföld szólni?

Érdekes, hogy az állam a bankárok alagútvájására talált több mint 120 milliárd koronát. Az egészségügy adósságaira talán egyet-kettőt. Igaz, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. De nálunk a takaró méretét ebben az esetben az állam szabta meg. Az új kormány tagjai, úgy látszik, nem tudták, hogy milyen törvényjavaslatot szavaztak meg. A törvény pár hét múlva a parlamentbe kerül. A képviselőkön múlik, elfogadják-e a miniszter javaslatát. Ők már nem érvelhetnek azzal, hogy sajnos nem értettük, miről volt szó...

A szerző orvos