xD xD xD

Talán nem vagyok egyedül azzal a tapasztalattal, hogy a facebookos hírfolyam böngészése az elmúlt időkben egyre komolyabb megterhelést jelent az ember idegeire nézve. Itt nemcsak a háborús hírekről van szó – melyek óhatatlanul beszivárogtak mindannyiunk kis buborékába –, hanem az azokra adott emberi reakciókról is, melyek néha még ijesztőbbek, mint maguk a hírek.

Az Új Szó facebookos posztjait böngészve ugyanis egy nagyon érdekes trendre figyelhetünk fel: a szlovákiai magyarok körében elég sok olyan személy van, aki a háborús hírekre egy nevetős szmájlival reagál, amivel alapesetben azt szoktuk kifejezni, hogy az adott hírt viccesnek, szórakoztatónak találjuk. Ez a reakció teljesen érthető bizonyos nagyhangú politikai nyilatkozatoknál, de az olyan híreknél, melyek arról szólnak, hogy ukrán civilekre lőttek az orosz katonák, vagy orvosoknak kell tömegsírokat ásni Mariupolnál – nem igazán.

Az nyilvánvaló, hogy a közösségi hálón nem pontosan úgy reagál az ember a dolgokra, ahogy azt a valóságban teszi – különösen akkor, ha egy, az internet világában járatlan személyről van szó. Vagyis nem hiszem, hogy ezek az olvasók a valóságban is hangosan felröhögnének a tragédiákról szóló hírek láttán, vagy hogy azért reagálnak így, mert történetesen képtelenek lennének empátiát érezni egy másik, szenvedő személy iránt. Előfordulhat, hogy a folyamatos hírdömping, az egymás után sorjázó megrázó információk eltompítják az embert, és egy idő után már nem tud mást tenni, mint kínjában felröhög. De itt nyilvánvalóan nem erről van szó. Mert még ha ez is lenne a helyzet, a jóérzés a legtöbb embert meggátolná abban, hogy egy vigyorgó pofát biggyesszen egy halálhír alá.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a jelenség nem új keletű, már a Covidról szóló hírek alatt is feltűntek a nevető arcocskák. Ahogy akkor, úgy feltehetően itt is az egyet nem értés – elég szerencsétlen – szimbólumáról van szó. Szerencsétlen, mert sértő és méltatlan, de legfőképp azért, mert a valóság tagadásából indul ki és ellehetetlenít bármilyen értelmes párbeszédet. Nehéz érvelni valakinek, aki a pofánkba röhög, és az ember egy idő után fel is hagy a próbálkozással. Ami kár, mert a hírekre adott reakciónk csak a Facebook algoritmusát módosítja, a valóságot nem. A Covid és a háború szörnyűségei sajnos ugyanúgy létezni fognak, mindegy, hány hitetlenkedő szmájli kíséri az ezekről szóló tudósításokat.

Sokat gondolkodtam azon, hogy van-e értelme egy egész cikket szentelni ennek a témának: vannak komolyabb problémáink is, mint a virtuális térben tett reakciókon szörnyülködni. De az elmúlt évek eseményei sajnos megmutatták, hogy ami a közösségi hálón indul, az meglepően könnyen átléphet a valóságba is. Vírustagadásból városokat megbénító tüntetések, QAnon agymenésből Capitoliumi ostrom lehet. Ezért bánnék óvatosan a sok nevető szmájlival. Ha semmi másról nem is árulkodnak, a társadalmat átható bizalmatlanságot, az egyre növekvő nihilizmust, az empátia ijesztő hiányát nagyon is pontosan jelzik.