Vörös tehén a bankból

A Devín Bank csődjének bejelentése óta kezdem érteni, miért csökken az érdeklődés a kommunista titkosrendőrség ügynöklistája iránt.

Még két-három ilyen botrány, és emlékezetünkben valahol ott helyezzük el az egykori verőlegényeket és a besúgókat, ahol a török világból a janicsárokat. Rég volt, igaz se volt. Ez a csőd azonban nagyon is mai. Egyre valószínűbb, hogy nem elsősorban akörül robbantgatják a politikai bűzbombákat, vajon 100 millió korona legyen-e a csődbiztos honoráriuma, vagy „mindössze” 10 millió.

Tény, ebben is érdekeltek a jogászok, illetve a mögöttük álló pártok. De nem ez a leglényegesebb kérdés. Az itt a kérdések kérdése, olyan embert engednek-e be a bank irattárába, aki hajlandó fényt deríteni arra, hova lett az a hatalmas betétállomány, amelynek bottal üthetik a nyomát, pontosabban: amelynek jelentős részét az államnak kell az adófizetőktől származó pénzből kifizetnie. Milliárdok eltűnhetnek nyomtalanul? A hitelek folyósítását dokumentálják. Elméletben tehát megállapítható, hogy személy szerint kik voltak a pénzek kihelyezésének kedvezményezettjei.

Nem csodálkoznék, ha a nyomok azokhoz vezetnének, akik korábban, más vonatkozásban, a párthovatartozás szerinti privatizálásban egyszer már nagyon kedvezményezettek voltak. Olcsón tulajdonukba került az érték, és – legtöbbjük nem tudott a vagyonnal mit kezdeni. A vagyon hazai kézben marasztalása elsődleges nemzetpolitikai cél volt. A „hazai kéz” nem rendelkezett a gyár, a vállalkozás működtetéséhez szükséges pénzzel.

Hat-nyolc év után is meg lehetne állapítani, a hitelfelvevők fejlesztésre használták-e fel a pénzt vagy külföldi bankszámlájuk, betétük gyarapítására. Sok teendőre rámondható, hogy végrehajtásához nincs politikai akarat. A volt szövetségi belügyminisztériumban nyilvántartott besúgók viselt dolgainak kivizsgálása „cseppfolyós” feladat. Amely pártban ehhez nincs meg a politikai akarat, az (ahogy tapasztaltuk) eredményesen hivatkozhat az állam érdekeire, netán az érintettek személyiségi jogaira. Egy becsődölt pénzintézet esetében azonban sem az államérdekre, sem a pénzkiutalók, illetve a hitelfelvevők személyiségi jogaira nem lehet hivatkozni.

A törvény kimondja: bűnt követ el, aki idegen vagyonnal sajátjaként rendelkezik. A csődgondnok kinevezése volt az a gyutacs, amely a botrányt kirobbantotta. Bizonyos pártok legszívesebben olyan csődgondnokot neveznének ki, aki soha nem írja meg a Vörös tehén a bankból című jelentést.