Víziók helyett stratégia

De mit ígérhetnek Lipšicék a választóknak? És ha már itt tartunk, mi újat mondhat érdemben a lakosságnak az SDKÚ, az SaS és a KDH?

A jobboldali pártok egyelőre csak addig a felismerésig jutottak el, hogy a választókat valamilyen módon vissza kell szerezniük. Arra viszont, hogy ezt miként teszik majd meg, csak homályos válaszok születtek, melyeket legtöbbször a hiányzó „vízióval” hoztak összefüggésbe. Az pontosabb kifejtés híján jelenthet bármit, sokkal fontosabb annál a jó stratégia. Az összes szlovákiai ellenzéki párt ugyanis két, egymást nem feltétlenül kizáró módon jelölheti ki az irányt a következő évekre nézve: hozzáigazíthatja mondanivalóját a Smer taktikájához, vagy pedig úttörő módon, a külső körülményekre való tekintet nélkül próbálhat meg új témákat kínálni a célközönségnek.

Az első módszer azt feltételezi, hogy a jobboldali pártok méginkább balra tolódnak, és a Smer hibáiból élve gyakorlatilag egy, a munkájukat Ficóéknál jobban végző alakulatként akarják magukat eladni a nagyközönségnek. Az új témák politikába vonása helyett a kormánypárt fölé ígérés könnyű szavazatokat jelent, de az ígéretek betartása később komoly kihívás elé állítja az érintett pártot, az átvett témák veszélye ugyanis, hogy nem akad rájuk a párton belül feltétlenül szakértő. A népies, közérdeklődésre számot tartó témák szorgalmazása nyomokban Pavol Frešo, az SDKÚ új vezetőjének célkitűzései között lelhető meg, de a KDH-tól sem idegen.

A második módszert előnyben részesítő pártok jelenleg az SaS illetve az Egyszerű Emberek (ha feltételezzük, hogy Matovičék úgy viselkednek majd, ahogy a négy központi képviselő). Olyan formációkról beszélünk, melyek bátran és többé-kevésbé következetesen vetnek fel új problémákat a parlamentben, és elsősorban ezekhez a szokatlannak ható célkitűzésekhez tartják magukat. Érdekesség, hogy az SDKÚ elnökválasztása kapcsán a Žitňanskához húzó Ľudovít Kaník is hasonló szellemben nyilatkozott, mikor kijelentette, pártja Radičová idején ok nélkül tolódott el balra, s elhitte, hogy a reformok témája és valódi vívmányai nem eléggé attraktívak a szavazók számára.

Lipšic legnagyobb problémája – a megfelelő politikusok összegyűjtésén túl – a két taktika közt való egyensúlyozás lesz. Ha nem csap le a Smer hibáira és nem tolódik középre, nem lesz népszerű és elfelejtheti a tömegpárti ambíciókat, csak egy újabb kis súlyú szereplőt kap a jobboldal. Ha nem lesz elég bátorsága eredeti témákat előhozni, pártja az SDKÚ-val és a Smerrel is egyszerre kényszerül versenyre, ráadásul megkérdőjelezhetik valódi jobboldaliságát. Egy új párt esetében, amelyet Lipšic irányít, mindkét tényezőt számon fogják kérni. A KDH-ból kiugró politikusnak most néhány hónap alatt kell eldöntenie, merre indul tovább.