Vízió, az van

Legfőbb ideje volt bemutatni a párt célkitűzéseit. Sőt, jelen pillanatban az MKP középtávú céljainál tisztábban és világosabban látni, mit akar Bugár Béla pártja. Viszont a jövő szempontjából fontosabb, mit sikerül mindebből megvalósítani és mennyire lesz rá valós politikai akarat.  Sajnálatos módon az anyaggal kapcsolatos reakciók legtöbbje azokra a szimbolikus felvetésekre érkezett, amelyek egyébként is alapjaiban osztják meg az itteni magyarságot. A Felvidék–Dél-Szlovákia kifejezések cserélhetősége, illetve a nyelv, nem pedig a nemzetiség védelmének elve ugyan kulcsfontosságú ideológiai kérdés, de ezen a téren közmegegyezésre alig van esély. Ahhoz, hogy ez változzon, egy pártnak magát a társadalmat kell formálnia, márpedig úgy a Híd, mint az MKP inkább a meglévő igényeket elégíti ki, semmint maga határozná meg azokat. A nemzetpolitikai célkitűzések két fontos részre oszthatók: azokra a konkrét felvetésekre, amelyekhez politikai szövetségeseket kell találni, illetve azokra, amelyeket önerőből is meg lehet valósítani. Az anyagot a Híd szerint tucatnyi szakértő bevonásával készítették, viszont ez azzal is jár, hogy a politikusok szerepvállalása csak közvetett. A legtöbb célkitűzést - például a kulturális és oktatási önkormányzatiságot, a közigazgatási átszervezést, vagy akár a magyar nyelv megjelenését a szlovák oktatásban - csak szövetségesekkel lehet elérni, méghozzá a politikusok aktív közreműködésével. Márpedig a Híd korábban több alkalommal azzal bőszítette fel a nyilvánosságot, hogy az abszolút kisebbségvédelmi célkitűzések helyett kompromisszumokat kötött és politikai pozíciójának javítása érdekében nem vállalta fel a konfliktusokat. Megvan ennek a veszélye a nemzetpolitikai stratégia kapcsán is. A fentiek fényében mindenképpen pozitívan lehet értékelni, hogy a dokumentum bemutatására szlovák környezetben került sor, a Híd pedig a szlovákok felé szimbolikusan is felvállalta a stratégiában meghatározott témákat. Hasonló, a kettős beszédet mellőző megnyilvánulásokból jóval többre lenne szükség. Kérdéses ugyanakkor, hogy ha feltételezzük a szándék meglétét, milyen módon vállalják majd fel a szlovák partnerek a célkitűzéseket, ezzel kapcsolatban ugyanis nagyon sok a rossz tapasztalat.  Több hónap távlatában lesz érdemes megfigyelni, mihez kezd a Híd azokkal a pontokkal, melyeket elméletileg a párt önerőből, esetleg civil szervezetek bevonásával valósíthat meg. A magyar nyelvtanfolyamok megszervezése, a folyamatos közvélemény-kutatások, az imázskampány és a kulturális projektek ugyanis egyrészt azt feltételezik, hogy a párt képes anyagi forrásokat keresni (és találni) minderre, másrészt pedig megvalósításuk független a politikai széljárástól. Ha sikerül valamit is minőségileg megvalósítani a kilátásba helyezett programokból, az előrelépés lenne - és egyben a Híd társadalmi beágyazottságát növelhetné, ami viszont újabb problémák forrásává válhat a két párt viszonylatában.  A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője