VISSZHANG

Régi bölcsesség, ha egy hülyével vitába keveredsz, mindig fennáll a veszélye, hogy előbb-utóbb összekevernek. Fennállt ennek a veszélye akkor is, amikor a parlamentben reagáltam a több napja dúló magyarellenes, vérlázító fröcsögésre, de most is, mikor Barak Laci, a te eszmefuttatásodra reagálok.

Meggyőződésem, hogy a felszólalást el kellett mondani! A „csernovai, lelketlen, vért kívánó magyar csendőrökről” szóló tudatosan táplált magyarellenes mítoszt 100 év hallgatás után meg kellett cáfolni. Megtörtént, és a hétvégi, Csernován zajló „megemlékezésen” bennünket, magyarokat sok ocsmánysággal illettek a szónokok, csak az elmúlt nyolcvan év hivatalos ünnepségei után először nem emlegették az ún. magyar csendőröknek a mai napig rajtunk száradó bűnét.

Az SNS és részben a KDH képviselőinek reakcióját előre tudtam, hogy van-e rajtam sapka vagy nincs, úgyis elverik rajtam a port. A kiejtésre Boros Zoli barátom szellemében válaszolnék: palócos kiejtésünk az édesanyánktól örökölt egyszer dicsőség, másszor szégyennek vélt kereszt, melyre a szellemi aluljáratokban közlekedők észérvek híján szeretnének felszögezni. A kiejtésünk a miénk marad, és lehet hogy hiba, de mi tovább visszük.

Köteles László, parlamenti képviselő