<p>Képzeljük el, hogy a nyári szünet alatt megdézsmáljuk a spájzban a nagyi főzőcsokiját, mire ő nemcsak megdicsér bennünket, hanem meg is bíz: felügyeljük kisebb unokatestvéreinket, nehogy ők is ugyanezt tegyék. Kevéssé valószínű forgatókönyv, ugye? Ugyanennek lehetünk szemtanúi most, a nagypolitika játszóterén. </p>
Vissza a parlamentbe
Pavol „Sógoromatakarító” Pavlis volt gazdasági miniszter az olykor etikai jellegű ügyekben is eljáró mandátumvizsgáló és mentelmi bizottság mellett a – ki nem találnák! – gazdasági bizottságba is bekerült. Azaz, egy parlamenti bizottság tagjaként fogja felügyelni egykori munkahelyét.
Pavlis ügye kb. annyira banális, mint ha a boltból fizetés nélkül ki szeretnénk tolni egy telepakolt bevásárlókosarat, aztán csodálkoznánk, hogy elkap a biztonsági őr. Pavlis nem bérelt strómanokat, nem hozta létre zavaros hátterű garázscégek bonyolult láncolatát, csak simán lepasszolta a sógornak a minisztérium kezelésében levő Teheľná rendelőintézet takarítását, 103 ezer euró értékben. Lehet, hogy be se mentek a minisztériumba, hogy üzemanyagot, áramot és tintát takarítsanak meg az adófizetőknek, hanem otthon, egy vasárnapi ebéd után firkantották alá. Elvégre családban marad, nemde? Na de, spongyát rá, lemondott, menjen isten hírével. Erre ő visszaült a parlamentbe.
Emlékszem, Komáromban, valamikor a rendszerváltás után az egykori Vág üzletben lefényképezték a bolti tolvajokat. A személyiségi jogokkal nem túl kompatibilis intézkedésnek megelőző jellege is volt, mindenki tudta, ki a tolvaj, így az a továbbiakban remélhetőleg messzire elkerülte az üzletközpontot. Ami azonban kispályán működik, a nagyon nem mindig. Azt, hogy ki Pavol Pavlis valójában, már egy egész ország tudja. Ezek után csak a közéletből való távozás lehetett volna az egyedüli elfogadható megoldás. A simlis extárcavezető ehelyett a választásokig hátralevő tíz hónapot a parlamentben fogja eltölteni, ahol a választások előtti periódusban egyébként sem kell megfeszülni a munkától. Azt már lassan megszokjuk, hogy a közös európai intézményekre a posztszocialista térségben kádertemetőként tekintenek, Pavlis „visszavonása” a parlamentbe azonban a törvényhozást is egy új funkcióval ruházta fel. Amolyan javítóintézetet csináltak belőle a csak kicsit sáros, de egyébként nem köztörvényes káderek számára. Aztán csodálkoznak, hogy olyan az intézménybe vetett bizalom, amilyen.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.