Vírusvilágbajnokság

Egyes országok pedig „sportszerűtlen” eszközöket is bevetnek, azaz sportnyelven szólva doppingolnak. Ezenkívül van itt minden, ami egy ilyen világeseményen szokásos: sárga lap, piros lap, kiállítás, diszkvalifikálás, de megjelentek a jegyüzérek is, akik az egészből jelentős anyagi hasznot szeretnének húzni. Ezt a játékot most nem gólokra, hanem új esetszámra játsszák. Az országok vezetői pedig folyamatosan figyelik a többi csapat eredményét, hol nőtt az esetszám, kit lehet figyelmeztetni sárga lappal – sárga zónás besorolással –, esetleg kiállítani, azaz piros zónába helyezni. A büntetés pedig nagyon szigorú, hiszen már egy sárga lappal is elzárják az utazási lehetőségeket, azaz a turisták által az országba vitt fontos bevételi forrásokat.

A legtöbb ország igyekszik kozmetikázni az eredményeit, a leggyakoribb ilyen „dopping” a kevés teszt, hiszen ha nem tesztelik az embereket, akkor nincs vagy csak nagyon kevés az új fertőzött. Korábban Donald Trump amerikai elnök is ezt a módszert javasolta, mondván, ezzel lehet csökkenteni az esetszámot. Hiszen napjaink híre minden reggel leegyszerűsítve érkezik: mennyi az új esetszám egy-egy országban. Csak ez számít. Az, hogy az adott számot mennyi tesztből érték el, már nem.
Sajnos Szlovákiában is megfigyelhető újabban ez a módszer, vasárnap például csupán 3 új fertőzöttet találtak, ami nagyon jó eredmény lenne, ha nem tennénk hozzá, hogy ez csupán azért van, mert csak néhány száz tesztet végeztek el. Számos más ország is beveti ezt a lehetőséget, hiszen tudja, hogy csak az esetszám számít, senki nem néz a számok mögé. Az öt és fél milliós Szlovákia 43-as esetszámát hasonlítjuk a tízmilliós Csehország 175-ös vagy a hatvanmilliós Olaszország 347-es adatához (augusztus 8-i számok). 347 nagyon sok, 175 sok, 43 nem sok… A híradások pedig folyamatosan ontják a drámai címeket: megugrott, drámaian emelkedik, megduplázódott stb. Már készülhetünk a sárga lapos figyelmeztetésre vagy a piros lapos kiállításra. Persze, ha már világverseny, akkor nem maradhatnak el a nézők sem, ezek pedig mi lennénk. A játékokat otthon ingyen nézhetjük, ám a stadionba csak koronavírusteszt elvégzése után lehet belépni. Ahogy a nagy versenyeken, itt sem maradhatnak el a jegyüzérek, akik a gyors meggazdagodás reményében az eredeti árnál sokkal többért kínálják a vizsgálatot. Nem ritka, hogy az ajánlott ár dupláját, háromszorosát is elkérik egy-egy tesztért. Bár lehet, hogy ezzel a VIP-lelátóra szól a jegy, de a szotyiköpködés most ott is kerülendő…

Talán eljön az idő, amikor a világ politikusai megértik, hogy a koronavírusjárvány nem verseny, nem ez a legjobb eszköz az önmarketingre. Ez egy háború, ahol mindenki ugyanazért küzd: legyőzni a vírust. Mindenki érdeke, hogy mielőbb túl legyünk rajta, vagy legalább minimalizáljuk a káros hatásait – tömeges, ingyenes teszteléssel, a szabályok betartásával stb. –, hogy magunk mögött tudjuk életünk e szörnyű szakaszát. Hogy az idén elhalasztott olimpiát és a többi világversenyt, és persze az egyéb rendezvényeket jövőre ne kelljen végleg törölni.