Virtuális rendszerváltók

Míg Szlovákiában az utca egyszerre küldene minden politikust melegebb vidékre – kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt –, Magyarországon a kormánypárti tüntetők „csak” az ellenzékieket rühellik zsigerből… Ott tehát a hatalom megtartásáért folyik az utcai harc. Szlovákiában pedig most kizárólag a hatalom megszerzéséért. A kínos a két aktivitásban az, hogy mindkét provincián tulajdonképpen a parlamentáris, azaz a képviseleti demokrácia felszámolása, legalábbis ellehetetlenítése a tüntetők célja. De inkább azoké, akik pénzelik őket.

A lényegen mit sem változtat, hogy a szándék tömeges ökölrázásban nyilvánul-e meg, avagy csordában abszolvált kormánypárti hűségeskü formájában. Végső soron ugyanis mindkét cselekménynek az elkövetők lesznek a kárvallottjai. Vagyis a tömeg öngerjesztéséből következő önkéntes harakiriről beszélhetünk.

Egyik provincián már-már földöntúli hatalommal megáldott nemzetvezetőt kreáltak a plebsznek. A másikon, Szlovákiában pedig arról szónokolnak neki, hogy közvetlenül lehet és kell a hatalmat gyakorolnia. Mégpedig a közösségi portálokon toborzott gorillázó tömegek, vagyis a Facebook népének utcai szónokai szerint konkrétan úgy, hogy pld. interneten (Facebook?) meg postai úton lenne eldöntve, kik vezessék az országot. A mindenkori kormánytagok meg sorsolás útján kerülnének funkciókba…! Szóval, ha valamely infantilis anarchista néptribun gyermekkori olvasmányélményei alapján kinyilatkoztatja a Facebookon: mármost itten pedig Csodaország lesz, akkor a mesebeli Alízt kell majd megtenni kormányfőnek. A Kalapos a belügy-, a szociális és munkaügyi miniszter a Szív Király, a pénzügyi tárca élére meg Április Bolondja lesz kinevezve stb.

És erre rögtön császárság lőn. Vagyis minden nagyon szép, minden nagyon jó lesz. És mindennel meg lesz elégedve a Facebook népe. Mert korrupciónak híre-hamva nem lesz. Ennek következtében pedig úgy megtollasodik kivétel nélkül mindenki(!), hogy képesek leszünk helyből fölszállni. De minimum annyira gazdag lesz minden állampolgár, mint mindazok, akikre jelenleg irigykednie kell számkivetettként. Ugye világos ki az ellenség? Akik most még mind korruptabbak a számkivetett polgártól. Vagy éppen csak szorgalmasabbak, szerencsésebbek, netán több eszük van az átlagnál…

Ilyesmivel hülyíteni a csordába verődő istenadta népet, mérhetetlen naivitásra vagy tudatlanságra vall. No és olcsó, ám közveszélyes szélhámoskodás. Ezért van igaza Fedor Gál szociológusnak, az 1989-es rendszerváltás egyik vezéralakjának, hogy félelmetesen „hibbantnak” és szimpla „marhaságnak” minősíti egy vonatkozó interjúban a Facebook népét terelgető virtuális „pásztorok” vízióit és követeléseit. Amelyek értelmében egyebek között „monnyon le” az egész politikai és gazdasági osztály. A járási pártelnökökig, portásokig bezárólag. A március tizedikére kiírt parlamenti választások meg legyenek elhalasztva szeptemberig. Hogy addig föl legyen akasztva, de minimum le legyen csukva minden korrupt akárki...! Nem semmi. Aztán felébredtek, a kezetek meg beleér a bilibe…

Apropó választások. A fentebb említett „hibbant” és „marha” víziókért, követelésekért az anarchistákkal együtt lelkesedett minisztériumában a belügyér, Daniel Lipšic mint civil. A pozsonyi utcákon pedig további ún. politikusok szurkoltak nekik. Saját bevallásuk szerint ugyancsak szigorúan civilként. Köztük Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnöke.

Az elnök úr – nyilván a fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik elve alapján – nyomban nagy lelkesen el is dalolta a sajtónak, mennyire egy húron pendül a tüntetőkkel. És ha már ők úgy akarják, igenis bazira kvitteli a választások elhalasztását…!

Egyértelmű, minek kell következnie most már: az elnök úrnak rövidesen be kell szüntetnie az MKP választási kampányát. A zemberekkel folytatott konzultációnak is vége, a megvásárlásukat, azaz korrumpálásukat szolgáló disznótorokkal együtt. És eltűnnek a párt minden elképzelhető hétköznapi gondra, nyavalyára megoldást kínáló útszéli óriásplakátjai is. Az MKP pedig úgy, ahogy van, illegalitásba vonul. Jelszó: NO PASARÁN:-)