Vettek egy nagy levegőt és elindultak

Beindult a gépezet, az elszántság egyelőre legalább akkora, mint négy évvel ezelőtt volt. De most nincs, aki homokot szórjon a gépezetbe – szuggerálják nekünk az éppen hivatalba lépett kormánykoalíció képviselői. Az aktuális fogadkozások nagyon hasonlítanak a négy évvel ezelőttiekhez, akkor is keserves reformokat és ezek árán később jobb életet ígértek. Az eredményt mindannyian ismerjük – nevezzük mondjuk felemásnak. Az újabb próbálkozás sem sikerült teljesen szeplőtlenre, hiszen minden ígérettel szemben a kormány alig lett karcsúbb elődjénél. Mindössze a privatizációs minisztérium szűnt meg, erről már eddig sem lehetett tudni, miért is létezik. Pedig a hatáskörök átruházása néhány egyéb minisztériumot is jócskán kiürített, de mivel a hatalmi erőviszonyokat csak a 6-4-3-3-as felállással tudták mindenki számára hűen szimulálni, a többi bársonyszék maradt. Mi pedig itt állunk kissé elbizonytalanodva, hiszen ha már az elején meginogtak, akkor mi lesz a keményebb dolgoknál. Már-már úgy tűnt, hogy a „vizet prédikálunk, de azért nem vetjük meg a bort” stílus töretlenül folytatódik, szerencsére az új belügyminiszter leállította a százmillió koronás luxusautó-pályázatot. Azt már az elmúlt négy évben is tapasztalhattuk, hogy amikor magukról van szó, sem a miniszterek, sem a parlamenti képviselők nem vetik meg a jót. A lakossági megszorításokkal párhuzamosan főként a parlamenti képviselők nem fukarkodtak a maguknak juttatott előnyökkel. Abszolút értékben ez nem nagy összeg, válaszolták, ha valaki esetleg felvetette az évente megítélt plusz tízmilliókat. Márpedig ha a lakosság nyakába a szebb jövőre hivatkozva újabb és újabb terheket raknak, akkor a döntéshozóknak is illik kissé visszafogni magukat. Szegény ország, szerényebb körülmények, mondhatnánk, vigasztalva politikusainkat, hogy ha majd jobban megy az országnak, ők is közelíthetnek nyugati kollégáik standardjához.

Ennél persze sokkal fontosabb, hogy az új hatalom ne inogjon meg az elején, és legalább az utolsó pillanatban igyekezzen lépni a régen esedékes reformok ügyében. A szerda óta eltelt első három napban igyekeztek is. A parlamentben a kormányprogrammal párhuzamosan kezdődik meg a jövő évi költségvetés vitája. A pénzügyminisztérium igyekezett Ivan Mikloš kedvében járni, még hivatalba lépése előtt közzétett egy megszorításokkal terhes változatot. Erről eddig annyit tudunk, hogy szerkezetében végre összehasonlítható az Európai Unióban használatos modellel. Ez bizonyára szép dolog, csak éppen már évek óta azt hallgatjuk, hogy az új költségvetés milyen komoly reform az előzőhöz képest. Eszerint a 2003-as újdonsága, hogy megfelelő összehasonlítási alapot jelent majd a 2004-es számára. Ez azért fontos, mert az euró kritériumai között a költségvetési hiány is szerepel, márpedig eddig a túlélés érdekében az előző kormány sem vetette meg a „felfújom a bevételi oldalt és elrejtegetem a kiadásokat” bevált kozmetikai módszer alkalmazását. A hírek szerint a jövő évi költségvetés már nem ilyen lesz, a bevételek között csak a biztos tételek szerepelnek, a kiadási oldalon pedig minden tételt feltüntetnek. Az elkövetkező hetekben pedig várhatjuk, mi mindent is faragnak le a kiadások közül. Kellemes nyilván nem lesz, számunkra egyetlen vigasz, ha ez a kormány valóban alapvető változást szeretne elérni, akkor most nem riadhat vissza a komolyabb beavatkozásoktól. November elejére pedig elkészül a kormányprogram, amelyből megállapíthatjuk, mire is számíthatunk a szenvedés ellentételezéseként.

Közben az Európai Unió bővítése is kevésbé örömteli fázisba érkezett. Bár a társult országok az elmúlt években hatalmas erőfeszítéseket tettek a velük szemben támasztott feltételek teljesítéséért, az EU ezt azzal hálálta meg, hogy elhanyagolta belső problémái rendezését. Ennek következtében ezek a legérzékenyebb csatlakozási fejezetek lezárása során kerülnek újra felszínre. Az EU-tagországok vezetői október végén próbálnak megegyezni, mit is ajánljanak fel nekünk. Reméljük, hogy sikerül nekik, mert utána csak egy hónapjuk marad, hogy azt el is fogadtassák a várhatóan nem túl boldog tagjelöltekkel. Emellett külön probléma a gazdasági verseny, hiszen a jelölt országok eddig az olcsó munkaerőn kívül elsősorban adókedvezmény-nyel igyekeztek csábítani a beruházásokat, márpedig az nem dívik az EU-ban. Hazánkkal kapcsolatban például Spanyolország vette felettébb zokon, hogy a Volkswagen az egykoron hasonló megfontolásokból telepített spanyol üdvöske, a Seat gyártásának egy részét Pozsonyba készül áttelepíteni, ezért máris elakasztotta Szlovákiát a csatlakozási tárgyalások csütörtöki tanácskozásán...