Vegyük komolyan a kormányprogramot

Függetlenül attól, hogy melyik pártra szavazott, minden állampolgárnak jogában áll értékelnie a kormányt az alapján, hogy mennyire tartja magát saját programjához.  Emellett önmagának árt az a társadalom, amely nem veszi komolyan a kormányprogramot, nem figyeli megvalósítását, mert ezzel arra ösztökéli a kormányhivatalnokokat, hogy ők se vegyék komolyan. A helyzet pedig most az, hogy a harmadik Fico-kormány olyan dolgok mellett is elkötelezte magát, amelyek az első kettő Fico-kormánytól fényévekre voltak.  A kormánykoalíció definiálta a fő okot, hogy miért jött létre. A nyilatkozat alapján „a megegyezés kormánya” válasz a kor kihívására, ez pedig az „új többségi társadalmi szerződés kialakítása a demokratikus alapokon működő Szlovákiáról, beleértve a megbízható politizálás szerepének megerősítését”.  Emberi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy olyannyira megrendült a társadalom politikusokba és politikába vetett bizalma, hogy a demokratikus alapokon működő állam már nem magától értetődő a többség számára. Ennek megteremtése pedig most „minden felelősen gondolkodó állampolgár feladata”.  A harmadik Fico-kormány olyan dolgokat is belefoglalt programjába, amiket az előző kettő elutasított vagy bírált. Bejelentkezett Mikuláš Dzurinda első kormányának örökségéért, azt hangsúlyozva, hogy 1998-ban olyan koalíció jött létre a baloldali és a jobboldali pártok politikai konszenzusának köszönhetően, amely széles társadalmi támogatottsággal rendelkezett. Meglepő az a mondat, hogy a „jelenlegi kormány a követője és megtestesítője a széles társadalmi demokratikus konszenzusnak”, hiszen ezzel a Smer és az SNS most először a Mečiar-ellenes táborhoz jelentkezett. A harmadik Fico-kormány „helyre akarja állítani a politikai stabilitást és megerősíteni a demokratikus intézmények iránti bizalmat”, meg akarja akadályozni, hogy a „parlamentáris demokráciát rendszerellenes tömörülések feszítsék szét”. Ezekből a célkitűzésekből nagyon komoly dolgok következnek. Széles társadalmi és a politikai egyetértés a „szélsőséges pártok és a szélsőséges parlamenti politizálás megállítására” nem születhet olyan közegben, ahol a legerősebb kormánypárt belső ellenséget kreál mindenkiből, aki valamiben nem ért vele egyet. Ellenségkeresés helyett az összes kormánypártnak, a Smernek és az SNS-nek is szövetségeseket kell keresnie, akik bármivel hozzá tudnak járulni, hogy Szlovákia az alapvető emberi és szabadságjogokat tiszteletben tartó liberális demokrácia legyen. Ehhez száznyolcvan fokos fordulatra, alapvető politikai stílusváltásra van szükség a Smer részéről a civil szférához, a közéleti szereplőkhöz való viszonyulásban.  Ha a kormánykoalíció azt állítja, hogy veszélybe került a standard parlamenti politizálás és a pártpolitika, akkor nem folytathatja mindazt, ami ezt a veszélyhelyzetet szülte.  A szerző a Trend hetilap kommentátora