Vegyes páros

„Aha, hiszen kezdődik a szemeszter! No, jasné. Tak to bude mať ťažké.”

„És ha lekési a hetes vonatot, akkor potom čo má robiť? Stopovať?”

„Hát nem tudom, moja. Asi hej.”

Imádom kihallgatni az ilyen vegyes nyelvű párbeszédeket Pozsonyban. Pontosabban: riadt csodálkozással vegyes szomorúsággal hallgatom. Azt szoktam figyelni, milyen témánál, szakkifejezésnél vagy indulatszónál váltanak át a beszélők szlovákra, és mikor térnek vissza a magyarhoz. Biztosan van ennek valami logikája. Erre próbálok rájönni hosszú évek óta, tulajdonképpen amióta a fővárosban élek. A babakocsis nő nyilván vegyes párkapcsolatban él, Gömörből költözhetett Pozsonyba. A kiejtése legalábbis erre enged következtetni.

„Megvórhattuk volna a nyolcvanhórmas buszt. Csak tízig voltak lezórva a hidak” – mondja. Tehát tud az EU-csúcs miatti forgalomkorlátozásokról, elkerüli a problémás pontokat, vagyis olvas újságot vagy néz tévéhíradót. Barátnője legyint a nyolcvanhórmasra, hogy to je jedno, už sa s tým netráp”.

Aztán valami hiper-szuper kozmetikai szalonról kezdenek beszélni, szintén keveréknyelven, hogy minden hétköznap este kilencig nyitva van, szombaton viszont csak doobedu, a treba sa objednať. És beköszön a harmadik nyelv is, hogy a face lifting, a cleaning za dobré ceny, és a hair studio, szintén za dobré ceny.

A baba békésen szunyókál a kocsiban, így sajnos nem tudom meg, milyen nyelven beszél vele az édesanyja. Pedig nagyon kíváncsi lennék rá. Remélem, kiválasztott egyet a kettő közül, és nem mond neki olyanokat, hogy „Miért köpted ki a cumlíkot, ty huncút?”

Gyakran előfordul, hogy az embernek nincs választási lehetősége, az államnyelvet kell használnia, mert például szlovák a férje, vagy olyan munkahelyen dolgozik, ahol senki sem tud magyarul. Ha viszont két magyar anyanyelvű, egymást régóta ismerő ember beszélget keveréknyelven, akkor több kérdés is felvetődik. Ezt szokták meg? Így kényelmesebb? Nem jut már eszükbe minden szó magyarul? Nem érdekli őket, melyik nyelven kommunikálnak? Fáradtak és agyonhajszoltak, ezért nem ügyelnek arra, hogy ne keverjék a nyelveket egy mondaton belül? Hányszor van alkalmuk magyarul beszélni egy nap, vagy akár egy hét alatt? Más pozsonyi magyar ismerőseikkel is takto debatujú, vagy ez a nagy nyelvi lazaság csupán a legjobb barátnőt illeti meg?

Valamennyi kérdés nyitva marad. A villamos ajtaja kinyílik, s ők ketten (illetve hárman) elrohannak a 99-es buszra. „Futás, ešte to stihneme!” hangzik búcsúzóul. Sokáig simogatja a fülemet ez az optimista felkiáltás.