<p>Azok a szerencsés természetű emberek, akik nem esnek mély depresszióba pusztán a szürke, őszi esős idő miatt, a szlovák igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban juthattak deprimáló fölismerésekre az elmúlt napokban.</p>
Van ok a depresszióra
Rudolf Schuster elnöklése óta nem indult eljárás újságíró ellen azért, mert a munkáját végezte. Aleš Krátky esete arra volt jó, hogy kiderült, mennyire buta és anakronisztikus a büntető törvénykönyv államfő gyalázására vonatkozó része, és a paragrafust törölték. Csakhogy Roman Vavrík SDKÚ-s képviselő 2005 májusában becsempészte a Btk.-ba a bizalmas szóbeli közlés nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos rendelkezést. A 377-es paragrafus alapján eljárás indulhatott a dokumentumfilmes Zuzana Piussi ellen azért, mert a munkáját végezte – rögzítette Helena Kožíková nyilatkozatát, aki közszereplőként közérdekű dolgokról beszélt. Ha ez bűncselekmény, akkor az összes újságíró megrögzött visszaeső.
Tizenhat év után zárta le a szlovák igazságszolgáltatás azt az eljárást, amelyet Ivan Lexa indított Michal Kováč ellen. A volt államfőnek bocsánatot kell kérnie, és kártérítést fizetnie a titkosszolgálat volt igazgatójának. A járási, a kerületi, majd az Alkotmánybíróság is olyan tökéletesen megvédte Lexa jó hírnévhez fűződő jogát, hogy közben megfosztotta Kováčot a szabad véleménynyilvánítás jogától. Holott a volt államfő csupán egy általánosan ismert dolgot jelentett ki fia elrablásáról, amit egyébként 1999-ben Vladimír Mitro, a SIS akkori igazgatója is leszögezett: „az emberrablási akció műveleti irányítását a kettes részleg igazgatója, Jaroslav Svěchota végezte. Az akciót Ivan Lexa, a SIS igazgatója koordinálta.” Szánalmas az az ország, amely még az államfő számára sem képes garantálni a szólásszabadságot. A pozsonyi járásbíróság döntése szerint a főügyészség 150 ezer eurós kártérítést köteles fizetni a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Azért, mert a főügyész megerősítette, hogy Štefan Harabin Baki Sadiki visszaeső bűnözővel folytatott telefonbeszélgetésének leirata szerepelt az ügyészségi ügyiratban. A beszélgetés szövege 2008-ban nyilvánosságra került, Harabin azt mondta, nem tartalmaz semmi szörnyűséget, „nincs benne semmi, ami engem mint bírót diszkvalifikálna”. Négy év elteltével ebből a „semmiből” mégis lett „valami”, ami miatt rekordnagyságú kártérítést kell kapnia. Mert az állam a legjobb fejőstehén. Ha eljön az ideje, az Emberi Jogok Európai Bírósága megvédi Zuzana Piussit és Michal Kováčot is. Ami deprimáló, az az, hogy csak Szlovákia határain kívül lehet megbízni az igazságszolgáltatásban. A szerző a Trend című hetilap politikai kommentátoraTámogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.