Válság válság hátán

Meg talán annak, hogy a Hamász is valamiféle pozitívumot akart felmutatni, tudván: az egyéves évforduló miatt a napokban sokat foglalkozik vele a világsajtó. Most van ugyanis egy éve annak, hogy a Hamász a Gázai övezetben a teljhatalmat átvette, kiebrudalva – fegyverrel – onnan a Fatahot. A világ legsűrűbben lakott területe, a zsebkendőnyi övezet az egy év alatt teljesen lerongyolódott, a 3900 üzem többségében leállt a termelés, az 1,5-2 milliós lakosság nyolcvan százaléka élelmiszersegélyre szorul.

A fenyegető humanitárius katasztrófa miatt nagyon fontos lenne, hogy a megoldással a felek ne várjanak az amerikai elnökváltásra. De elsősorban nem ez utóbbi miatt – hiába ismételte meg Bush most többször is: még az ő elnöksége alatt, tehát idén megszülethet az izraeli–palesztin békemegállapodás – nem lesz belátható időn belül előrelépés. Pedig más fontos területen is megmozdultak az állóvizek, Ehud Olmert kormányfő megpróbált nyitni Libanon és Szíria felé is, sőt talán még a Golánról is lemondana. De áttörés éppen Olmert miatt nem lesz. Valószínű, a korrupciós botrányba keveredett kormányfő napjai a nagypolitikában meg vannak számlálva. Vagyis: az egyik legfontosabb érintett fél hetek óta csak önmagával, belső politikai válságával, az utódlási harccal van elfoglalva. Olmert legfontosabb koalíciós partnere, a Munkapárt a kormányból való kiugrással fenyegetőzik, ha Olmert nem mond le. Ehud Barak védelmi miniszter, a párt vezetője hetente legalább egyszer távozásra szólítja fel a kormányfőt. Barakkal összefogva ugyanezt teszi Olmert párttársa, Cipi Livni külügyminiszter asszony is, aki nem titkolja: a még mindig kómában fekvő Ariel Saron által alapított Kadima párt elnöki tisztségét akarja előbb átvenni, hogy aztán beleülhessen a kormányfői székbe is. Ezt a közvélemény elfogadná, a távozást a nyilvánosság számára kötelező színjátékkal mereven elutasító Olmert viszont inkább Saul Mofaz volt védelmi miniszternek adná át a stafétabotot.

Ezúttal annak a nagyon fontos izraeli hagyománynak sincs jelentősége, hogy csak katonai múlttal bíró ember kerülhet a kormányfői posztra – Olmert az egyetlen kivétel –, mert Cipóra asszonynak igenis van múltja. Nemrégiben szellőztették meg: Cipi Livni egy ideig a titkosszolgálat, a Moszad ügynöke volt, szülei pedig a brit mandátum idején a hírhedt Irgun cionista fegyveres szervezet vezetőiként a börtönt is megjárták.

Ez pedig népszerűséget, tekintélyt ad az ambíciózus, 49 éves hölgynek, akit Saron üdvöskéjeként emlegettek.Summa summárum: addig egyetlen közel-keleti probléma megoldásában sem történhet előrelépés, amíg véget nem ér az izraeli válság. Az izraeli belpolitikában pedig izgalmas fordulatok várhatók az elkövetkező hetekben.

Malinák István