Valóban engedmény?

Való igaz, hogy az LMBTQ-közösség apró léptekben halad a katolikus egyház „szimpátia-elfogadás listáján” felfelé, már az kimagasló sikerként könyvelhető el, hogy transznemű emberek is lehetnek keresztszülők a Vatikán szerint, valamint tanúk egyházi esküvőkön, és ők maguk is részesülhetnek a keresztségben. Az év végéhez közeledve egy újabb „engedménnyel” rukkolt elő az egyház, miszerint megáldhatják az azonos nemű párokat is. Nem házasságról van szó, nem is lehet ennek olyan nagy feneket keríteni, de akkor ez most csak látszat hír, vagy valami más…

A Vatican News utalt arra, hogy ez spontán áldás. Ferenc pápa már korábban említette, hogy az egyház szolgáltathatna ilyet az azonos nemű párokra, szerinte nem lehetnek „olyan bírák, akik csak tagadnak, elutasítanak és kizárnak.” Megjegyezte azt is, ettől még objektíven bűnösnek tartják az azonos neműek kapcsolatát. Alapvetően ellentmondásos lehet, hogy a bűnösöket áldjuk meg, de mindez a Szentírásban is kérdéseket von maga után, hisz nem egyértelmű, Isten miként fordul a bűnösökhöz és a nem hívőkhöz. Ebből kifolyólag nem csodálkozhatunk azon, ha a katolikus egyház áldását fogja adni egy meleg párra, hisz órákat, napokat is lehetne vitázni arról, hogy jogosultak-e, vagy az Írás alapján jár-e nekik.

Van itt azért egy „fék” is, ugyanis a bíborosok azt kérték, hogy az egyház egyértelműsítse, pontosan milyen áldást lehet adni a melegeknek. Erre válaszul született a Fiducia supplicans című nyilatkozat, miszerint az áldás nem jelenti a kapcsolat elismerését vagy elfogadását, illetve semmilyen formában nem hasonlíthat egy esküvői szertartásra. Innentől kezdve egészen szabadosan kezelhető a dolog, hisz a misék/istentiszteletek végén a legtöbb esetben mindenki fogadja Isten áldását a paptól/lelkésztől és magával viszi. Ha kérjük, akkor alapvetően áldást kérhetünk családunkra és magunkra is, tehát egy egyszerűbb értelmezés keretein belül eljutottunk oda, hogy nyíltan kérhetik az „alap” áldást a meleg párok. Egy kis „okoskodással” ez valószínűleg kijátszható is volt, de most már azért legalább nem kell pult alatt rendezkedni.

Az LMBTQ-közösség legkényesebb pontja egyértelműen a házasság kérdése, hisz valahol ez koronázza meg igazán az együttélést. Nem feltétlenül kell itt egyházi esküvőre gondolni, ugyanis nem egy pár van, akik felekezeti különbségek miatt a polgári esküvő felé veszik az irányt, mondhatni a kompromisszum és az egyszerűség jegyében. Már az előrelépés lenne a meleg párokra nézve, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolaton túl polgári esküvőre legyen lehetőség. Nyilvánvaló, hogy egy élettársi bejegyzést is lehet puccparadéban ünnepelni, de azért az mégsem ugyanaz. Képzeljünk el egy francia krémest habbal és hab nélkül. Mindenki más eheti az eredeti tornyocskát, de nekünk csak egy kis krém jut a réteslapra, mert mások vagyunk. Enyhén diszkriminatív.

Nagyon szép dolog, hogy az egyház próbál minél szélesebb palettán nyitni az LMBTQ-közösség felé, azonban lehet, nem is az egyháznak kellene ezen gondolkodni, hanem önmagában a polgári törvények felett kéne elmélázni. Ebben az esetben lehet, az egyház megúszná a számára „kényelmetlen” témákat, hisz nem egy egyház van a világon, mindemellett vallásszabadság is, tehát nem ez fogja igazán befolyásolni a meleg házasságokat.