Válasz Sklut Tibor levelére

Sklut Tibor után szabadon, én is döbbenten olvastam visszhangját kétrészes riportomra. Sajnos, úgy mint a múltban, most is furcsán értelmezi a tényeket. Csak néhány mondatban:

1. Lényegtelen, hogy névtelenül értesítették lapunkat a történtekről, ugyanis a helyszínen, Felsőpatonyban kiderült, hogy valós tényekről van szó. Igazolták mindezt a helyi képviselők, akik a község lakóinak bizalmát élvezik, a polgárok, akiket a faluban járva szóra bírtam, majd azok is, akik részt vettek az önkormányzati ülésen.

2. A 2001-ben megjelent riportomban teret kaptak azok, akik rámutattak a polgármester furcsa munkamódszereire és telekeladási ügyleteire. Furcsa, hogy a vizsgálatból „tisztán” került ki a Sklut család, hiszen a helyiek szerint köztudott: felesége hivatalosan 8-12 ezer koronáért árulta a telkeket, ám nem hivatalosan egyenként százezernél többet kasszírozott.

3. Sajnos, a polgármester csúsztatással akarja tisztára mosni azt, amit nem lehet. Joga van ahhoz, hogy a maga erkölcsi normái szerint értelmezze munkámat, de attól a tények tények maradnak. Én úgy, ahogy 2001-ben, riportjaimban most is kizárólag a valós tényeket sorakoztattam fel. Az értesüléseimet leellenőriztem, s aligha hihető, hogy a képviselők valótlanságokat állítanának.

4. Iratok bizonyítják, hogy falufejlesztés címén az újabb házhelyek kialakításával elsősorban a Sklut család járt jól, anyagilag persze.

5. Furcsa, hogy a polgármester lapunkban fejtegeti a dugába dőlt beruházásokat, talán hasznosabb lett volna, ha a testület tagjaival vitatta volna meg az esélyeket, a lehetőségeket. Csak hát a képviselők állítása szerint egy szóval sem tájékoztatta őket. Esetleg azért, mert a kavicsbánya példájára ez is magánkezdeményezés volt?

6. A bérlakások gondja komoly probléma a faluban, szó sincs arról, hogy az emberek „hagyták magukat felheccelni”. Mielőbb lakni szeretnének, ám ez a vágyuk valakik hibájából eddig nem valósulhatott meg. Nem vigasz számukra, hogy a lakásépítésre szánt anyagiakból pl. Lagzi Lajcsi járt a faluban. Az ügyészségi vizsgálat vélhetően kimondja, ki felel az eltűnt milliókért.

7. Sklut Tibor eddig kétszer helyezte kilátásba önkéntes lemondását, s amint az az iratokból kitűnik, egyszer sem kötötte feltételhez. 2001 szeptemberében bejelentette: „ha nem váltanak le, önkritikát fogok gyakorolni, megváltoztatom munkamódszereimet. Nem indulok a következő választáson.” Akkor is, jelenleg is azt a látszatot akarja kelteni, mintha valakik a leváltására törekednének, holott a jelenlegi testület csak az anyagiak „más” célra fordításának jogosságát kérdőjelezi meg.

8. Azt állítja, azért nem ment el a testületi ülésre, mert nem akart meddő vitába bocsátkozni velem, holott az ülés előtt felolvasott levelében (jegyzőkönyvezték!) egészségi állapotára hivatkozva mentette ki magát. Hangsúlyozta, az ülés nem lenne törvényes, ha ő vezetné, hiszen betegállományban van.

Hogy is van ez, Sklut úr?

Péterfi Szonya