Vakvágányon a „tiszta” ügy

Talán mert úgy érzem – a média nagy részével ellentétben –, nem rendelkezem elég információval az intézmény működéséről, az ott történtekről és az egyes szereplők felelősségéről. Ezért nem is az ügyről, hanem a körülötte kialakult botrányról írok. A kettő nem ugyanaz.Amit mindenképpen le kell szögezni: a nők elleni erőszak különösen gátlástalan és elítélendő bűncselekmény, ha pedig kiskorúak vagy gyerekek ellen követik el, az még súlyosabb megítélést követel. Ha az erőszakot a gyerekkel fölérendelt helyzetben lévő ember, szülő, tanár, pap vagy terapeuta követi el, akkor az szerintem a legsúlyosabb büntetést érdemli.Amit viszonylag biztosan tudunk a „galántai ügyről” az az, hogy az anya állítása szerint gyerekét, aki 14 évesnél fiatalabb volt, megerőszakolták az intézményben. Jelenleg a gyanúsított az intézmény egyik korábbi kezeltje, aki úgynevezett ergoterapeutaként, egyfajta segítőként dolgozott a kezelését követően az intézményben. Mindez már két éve történt, a rendőrség is vizsgálta, de lezárta azzal, hogy nem történt bűncselekmény. Az ügyészség újra nyomoz. Az ügyet egy ellenzéki képviselő írta meg blogjában, miután az akta a parlament emberi jogi bizottságához került. Valószínűleg itt futott vakvágányra az ügy, mivel ezáltal óhatatlanul politikai téma lett egy rendőrségi ügy, amelynek komoly szakmai vetületei is vannak. A sajtó – itt még – érthetően a megerőszakolt lány oldalán állt, csak sajnos a másik, a gonosz oldalnak kiáltotta ki az egész intézményt, a portással, a szakácsnővel meg az összes szakemberrel együtt. A helyzet azóta sem sokat változott, van egy részben nevesített, de gyakorlatilag láthatatlan oldal, amelyet a parlamenti ellenzék „véd”, „képvisel”, ad neki „arcot”, és van a másik, amelyiket elsősorban az intézmény igazgatója képvisel. Az ellenzék azonban teljesen a kormányoldallal azonosítja az intézményt, vagy a kormányt az intézménnyel. Pedig a kormány képviselőinek megnyilvánulásaiban is vannak – nem is kis – különbségek: az akkreditációs bizottság bezárást javasol, Ján Richter szociális ügyi miniszter is erre hajlik, talán Viera Tomanová gyermekombudsman az, aki látszólag az intézmény oldalán áll. Nem lennék szívesen annak a helyében, akinek Viera Tomanová a védője, aki előéletét, eddigi teljesítményét tekintve teljesen alkalmatlan a gyermekombudsmani posztra. Az ítéletet az ellenzék és a sajtó hozza, ez utóbbi főleg az ellenzék által csöpögtetett információk alapján – lásd a Daniel Lipšic által képviselt tanúk vallomásainak néhány mondattöredéke. Az intézmény egyes lakóit, egyes páciensek szüleit – akik esetleg kiállnak a központ mellett – automatikusan a vezetés által befolyásolt bábuként kezelik. Most egy újabb szálat talált az ellenzék és a sajtó egy része: Erik Tomáš smeres parlamenti képviselő és a kormányfő tanácsadója „mediális tanácsot” adott az intézet vezetőjének. Ez sajnos még jobban „félrevitte” az ügyet, hiszen az ellenzék azonnal ráharapott, és már Tomáš leváltását, lemondását követeli. Lassan a ballaszt teljesen eltakarja az eredeti problémát, hiszen innen már csak egy lépés, hogy az ellenzék a reszocializációs központ miatt is a kormányfő fejét követelje… Amit az ügyről biztosan kijelenthető, hogy nem fogja megoldani sem az ellenzék, sem a sajtó. Ahogy látjuk, az ellenzéknek ez nem áll érdekében, a sajtónak pedig nincs elég információja, sem elég ismerete. Az ügyet vizsgáló – kormányzati és szakmai – szervek pedig egyelőre teljesen tehetetlennek tűnnek, hiteltelen emberek szólalnak meg a nevükben, lásd Tomanová, – pedig a felelősség az övék. Semmi sem utal arra, hogy a központ ügyét a szakma és elsősorban az áldozat számára megnyugtatóan lezárják. ÚJABB FORDULAT A GALÁNTAI RESZOCIALIZÁCIÓS INTÉZET ÜGYÉBEN