Vakeras zorales

„Na, megint egy büdös, bolhás cigány” – valakinek csak ez jár.

Egy nőgyógyászati rendelőben járunk, Semmelweis Ignác álmában, ahol a modern orvostudománynak hála már azelőtt mindent tudhatunk a születendő gyermekünkről, hogy a világra jött volna. Ultrahangos vizsgálatok, az első fotó, amin még csak egy pici pötty a magzat, jó tanácsok, terhesvitaminok, vigyázzon magára, kismama.

„Már megint itt vagy, már megint ide jöttél szétrakni a lábadat? Reggeltől estig ba..l az uraddal, te p..a!” – valakinek csak ez jár.

Egy szülőszobában járunk, az anyák álmában, abban a pillanatban, mikor egy új élet születik. A természet egyik legkülönösebb csodája, amit nem tudunk gépekkel reprodukálni, amit ismerünk, vizsgálunk, megéneklünk, de sosem értettünk meg teljesen. A szemünk előtt jön létre a kapocs anya és gyermeke között, amit annyian megírtak, fotóztak, levideóztak már – hol elkapva a lényeget, hol könnyes-giccsesen, családi fotóalbumba való módon.

„Fogd be a szád, ne sikongass, amikor a férjed rád mászott az ágyban, akkor bezzeg nem féltél, most meg sikítasz” – valakinek csak ez jár.

Az idézetek valódiak. Egy új jelentésből valók. Vakeras zorales – hangosan ki kell mondani, hogy elég azokból, akik szerint mindez csak liberális maszlag, álságos moralizálás, és akik úgy oldanák meg a gondokat, hogy „halomra lőnék mindet”. Hangosan ki kell mondani, hogy elég azokból, akik mindezt megengedik, sőt művelik, akik megalázzák és sárba tiporják embertársaikat, akik így bánnak egy sebezhető asszonnyal csak azért, mert roma. Hangosan ki kell mondani, hogy elég azokból, akik ahelyett, hogy megoldanák a cigányság és a többségi nemzet közti problémákat, hagyják elmérgesedni a helyzetet, és nyerészkednek rajta, politikai tőkét kovácsolnak belőle. Elég azokból, akik miatt 2001-ben és 2017-ben is az emberek 80 százaléka azt nyilatkozza egy anonim felmérésen, hogy nem akar roma család mellett élni.

Elég volt azokból, akik szerint ez elfogadható.